Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Takács Éva: Adatok az állami erdészeti igazgatás első korszakának a történetéhez (Az 1879:30. tc. és végrehajtása Somogyban)

res erdőgazdálkodásra. Emiatt az ideiglenes üzemtervüket erre a területre készítették el, amelyet a földművelésügyi miniszter az 1885. évi 61 664. számú rendeletével jóvá is hagyott/'

0 Erdőrendészeti áthágás tehát nem történt, hiszen az erdőbirtokosok határidőre bemutatták az ideiglenes üzemtervet. Mivel azonban ezt a területet legelő- és nem erdőilletőség fejében kapták a birtokrendezés alkalmával, törvényesen nem voltak kötelezhetők az üzemtervi gazdálkodásra, s ilyet nem is folytattak - vagyis a törvény rendelkezésének csak adminisztratíve tettek eleget. Az erdészeti hatóságok azonban úgy látszik egyenlőre megelégedtek enynyivel is, hiszen maga a kerületi erdőfelügyelő indítványozta - a böhönyeiek hozzá eljuttatott kérvénye alapján -, hogy a közigazgatási bizottság kérje a földművelésügyi miniszter engedélyét ahhoz, hogy a volt úrbéresek az úrbéri birtokrendezés során faizás fejében kiadott 42 magyar-holdnyi területet mentesítse az erdőművelés kötelezettsége alól.'

1 A miniszter válaszában leszögezte, hogy mivel a böhönyei úrbéresek számára kiadott 31 katasztrális hold és 800 négyszögöl terület jogérvényes ítélet alapján nem képez külön telekkönyvezett magántulajdont, nem mentesíthető az Erdőtörvényben kimondott üzemtervi kötelezettség alól. Hozzájárult azonban ahhoz, hogy - „mivel a szóbanforgó területet a volt úrbéresek önkényesen felosztották egymás között és szántófölddé alakították" továbbra is meghagyhassák szántóföldi művelés alatt azzal a feltétellel, hogy a legelőilletőség fejében kapott 171 k. holdnyi erdejükből a megfelelő részt kihasítják, és azt az Erdőtörvény értelmében állandóan mint erdőt használják/

2 A miniszter ilyen értelmű engedményét csak azzal magyarázhatjuk, hogy a felosztás még az Erdőtörvény és az 1882-es - a faizás fejében kiadott erdőbirtokok fel nem oszthatásáról szóló - rendelet megjelenése előtt megtörtént. A miniszternek ezt a javaslatát azonban az úrbéresek nem fogadták el, hanem kijelentették, hogy mégis inkább vállalják az eredetileg erdőilletőség fejében kiadott terület beerdősítését. Ekkor az erdészeti albizottság nem tehetett mást, mint az erdőfelügyelő indítványára felszólította az erdőbirtokosokat, hogy a rendszeres gazdasági üzemtervet három hónap leforgása alatt erre a területre készíttessék el, s a beerdősítést 1888 tavaszán kezdjék meg/'

1 1888-ban újabb kérvények következtek az erdőbirtokosok részéről, mégpedig nem is eredménytelenül: elérték, hogy az erdőkezelésre kijelölt terület befásítására 1890 végéig haladékot kaptak. Az üzemterv kérdése pedig egyelőre teljesen lekerült a napirendről. Még világosabban látszik a volt úrbéresek taktikázása és a hatóságok határozatlansága a következő lépésnél: Amikor a beerdősítésre megadott újabb határidő is lejárt, az erdőbirtokosok ismét beadvánnyal fordultak a közigazgatási bizottsághoz, amelyben részletesen leírták a rendszeres erdőgazdálkodásra kijelölt terület bonyolult jogállását, s erre való hivatkozással bizonytalan időre kérték a beerdősítés teljes elhalasztását. A beadványuk így hangzik: „1. Böhönye határában az erdei üzemterv kezelése alá vett terület, mely 31 k. hold 800 négyszögölből áll, mai napig is Méltóságos Festetich Ágoston nevén van telekkönyvezve. 2. Ezen fentírt területet erdő címén vagy 20-25 eve

> hogy kaptuk s az teljesen kopár volt, s mintegy öt évig parlagon hevert, ezután birtok arányában felosztatott s kiki magáét művelte, míg végre az 1886. évben üzemterv szerint kezelendő erdőnek jelöltetett, bár egy részben temetőből, bikarétből és 1/2 hold sáros berekből s a legnagyobb részt pedig szántóföldből áll, s ez utóbbit olyanok bírják, kiknek ezen kívül egy darab földjük sincs, megvették saját használatukra,