Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)
Andrássy Antal: Somogy a császári megszállás alatt (1849. január-április)
hívott törvényszéki bírák haza mehetnek, mert a „körülmények nem engedik az ő megjövetelét". 00 A másnap Kaposvárra érkezett tisztviselők és választmányi tagok a legnagyobb zavar és ijedelem között a megyeházáról sietve távoztak. Az itt lakó császári hivatalnokok és katonatisztek lázasan csomagoltak. A város lakossága a csomagoló császáriakat látva, a két századnyi, főleg horvátokból álló legénységet itatta. Majd „azokkal a tisztek előtt Kossuthot éljenezetették, miközben a népfelkelésről nyíltan beszélgettek". 01 A császári katonaság Kaposváron április 27-29 között állandó riadókészültségben volt. A megyeház udvarán ezekben a napokban állandóan felszerszámozva álltak a tüzér- és a málháslovak. Április 29-én a császáriak a népfelkelés első hírére még az éjszakai órákban sietve elhagyták Kaposvárt. A megye déli részén a hangulat teljesen forradalmi volt. Az istvándi vásáron április 27-én, Dóczy szolgabíró már nyílt forradalmi hangulatot tapasztalt. A hangulatkeltésben Németh Boldizsár járt az élen, aki a kalapján hatalmas piros-fehér-zöld tollal járkált és a népet azzal bíztatta, hogy „jönnek a magyarok!" A következő napokban a környékbeli „népet már fellázított érzelemben" találta Dóczy szolgabíró.° 2 Március elején Noszlopy Gáspár testvérével, Antallal Somogy megye felszabadítására, Kossuthnál jelentkezett. A március 19-én kelt felhatalmazás szerint a kormány nevében népfelkelést, népgyűléseket tarthat az ellenség kiűzésére. 53 Április utolsó napjaiban érkezett Somogyba a forradalmárokból álló kis csapatával Noszlopy Gáspár, Somogy megye kinevezett kormánybiztosa. A megye határán szétoszlatta csapatát és mindenki lakóhelyén végzett felvilágosító munkát. A császári megszállók egy százada és mintegy 50 pandúr kutatott utánuk, de a proklamációt kiosztó emberei közül csak hetet tudtak elfogni. 04 Április 25-én Noszlopy negyedmagával sörnyepusztai birtokán, majd 26-án a Marcali melletti Gombán pihent meg. Azonnal meghívta forradalmár barátait, majd a népfelkelést elrendelő felszólításával Marcali környékére küldötte őket. Valamennyien pontosan teljesítették Noszlopy rendelkezését és így április 28-án mintegy ötezer ember gyűlt össze Marcaliban. Innen Mesztegnyő, majd Nagybajom felé vette útját a számbelileg egyre növekvő felkelő sereg. Bátyja, Noszlopy Antal pedig néhány barátjával a Balaton partján lakókat szólította fegyverbe. Egy-két nap alatt „sikerült mintegy 15 ezer szabadságjogot óhajtó polgárt Kapós felé indíthatnom". 00 A császári megszállók a forradalmi hírek hallatára fejvesztve menekültek. A kaposvári helyőrség pedig „inkább futva, mint lépve", Kaposmérő felé elmenekült. A menekülő császáriak Mérőben a bírót, és egy polgárt agyonlőttek. A pánikba esett megszállók a népharag elől Kadarkút és Lad felé futva tették meg az utat. 56 Ladon, Czindery László is csatlakozott hozzájuk családjával. Utolsó segélykérő levele, melyet a kanizsai helyőrség parancsnokához, báró Szilfridhez írt, már a felkelők kezére jutott. Április 30-án a déli órákban Czindery a császári katonák fedezete mellett Somogyból Barcson át elmenekült, és Bjelovárra érkezett. 5 ' A császárpárti tisztviselők többsége is ezt tette. Legtöbben a horvát területre menekültek, de néhányan Zalába akartak húzódni, akik ezután a felkelt hazafiak karjaiba futottak. így került azután Nagybajomban Czindery tiszttartója és Csorba József főorvos is néhány napig Noszlopy fogságába.
