Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Tóth Tibor: A mernyei uradalom gazdálkodása a jobbágyfelszabadítás előtt

szilvacsemetét ültettek el, nyilván már kifejezetten szeszipari célokkal. Bizonyítja ezt, hogy 1836-ban Dobszán gyümölcstörőmalmot létesítettek.

120 A jelenős mennyiségű törköly, de a növekvő nyári gyümölcskészlet feldolgozása is jelentős pálinkafőző hálózatot hozott létre. Szinte minden kerületi központban volt egy-egy szeszfőzde az uradalmi árendások kezén. Házi kezelésben csak a dobszai gyümölcstörőhöz kapcsolt pálinkafőző volt.

130 AZ ERDŐK KEZELÉSE Az uradalmi külső gazdaságnak a legnagyobb területű részei, az erdők, a reformkor időszaka alatt a valamennyi meglévő üzemág közül a legkisebb gondozást kapták. Az 1804-es kamarai felmérés szerint kishíján 9000 holdas, szinte csak a Balaton víztükre által megszakított összefüggő erdőtakaró az uradalom gazdái szerint nem igényelt és talán nem is érdemelt különösebb gondozást. Az 1809-es Instructió erdészetet illető intézkedése a korábbi bérlők nagyarányú szőlőkaró igénye miatt megritkult tölgyesek védelmén kívül egyebet nem tartalmazott. Az erdő az uradalom gyakorlatában csak befektetést nem igénylő pénzforrás volt, szakaszos művelést az 1809-es birtokátvételt lebonyolító bizottság csak a dörgicsei kerületben talált. A makkon hízó kondák, az erdőt járó ürüfalkák, az időnként megjelenő és pár forintért, meg falapátért hosszabb, rövidebb ideig megtelepülő cigányok, ritkán szénégetés, kivételesen Dobszán hamuzsírfőzés, makkeladás és az egyre csökkenő mennyiségű gubacstermést panaszló bérlők jelentették az uradalom kizárólagos jövedelmét az erdőkből. A kormányzói háztartás és a pesti társasház igényeit ellátó december eleji rendszeres robotos vadászatok eredményei az uradalmi számadások között még résztételként sem szerepeltek.

131 A jobbágyi faizás szigorú korlátozását sem az erdők állagának a védelme indokolta elsősorban, hanem szerves része volt ez a jogi allodizációnak. 1838-ban pl. az őszödi jobbágyoknak erdőrendezésre hivatkozva nem engedélyezték a szénégetést, de ha az eddigi szokásos részesaratást ismét elvállalnák, valamint felajánlanának fejenként 4 napszámot, akkor az uradalom a rendezéssel még egy évet ludna várni - írták Mernyéről az őszödi jobbágyok kérvényére. Az 1809-1843 közé cső időszakban erdőtelepítés mindössze két helyen történt. 1817 után Homokon létesítettek egy 44 holdas fenyvest Pestről hozott fenyőmaggal, 1819-től pedig a Csöke pusztai részen kezdtek el taszári makkal tölgyest telepíteni.

132 Az 1843-as erdőrendezést előkészítő Vörös László vármegyei mérnök által kibocsátott bizonyságlevél igen csak a lényegre tapintott, amikor az uradalmi erdőkezelés hiányosságait imigyen indokolta meg: „ ... ha a' fent nevezett birtokok oly kedvező helyzetűek volnának minél fogva a' megvizsgált rengeteg erdőség fái mind a' közönségnek, mind az Uradalomnak tsak tűrhető hasznot is hajtanának, czélszerűnek látnák itt ott a' vén erdőket erdőszeti szempontból nézve felújjítani és rendszeres szabályozat alá vetni; de midőn áltáljában tudva van, miképp ezen erdőkben le vágott 's ölbe rakott tűzifa alig kél el azon áron, mibe a' felvágatás kerül, mit sem lehet csodálni, hogy az Uradalom azokra eddig nagy költséget nem fordítván... az erdei gyarapítást, fiatalítást csak kisebb mennyiségben tétette . . ."

133