Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Tóth Tibor: A mernyei uradalom gazdálkodása a jobbágyfelszabadítás előtt

optimális időpontja jelentett zavart. A jobbágyok - szükségből - nagyon gyakran nem tudták megvárni, hogy a burgonya vagy a kukorica megérjen, hanem féléretten is leszedték azokat. Hasonló sors érte természetesen a részesvetéseket is, így aztán hiába volt az uradalom bármilyen gondos terménykezelése, a beadott rész, a behordott dézsma gyakran tönkretette az uradalmi termést is.

70 A munkaerő biztosítása szempontjából a kapások betakarítása csak a termelés kiszélesedésével egyidejűleg kezdett gondot okozni. A korábbi robotos megoldás helyét ekkortól a kalászosok betakarításához hasonló okokból a részesmunka foglalta cl, 1841-től kezdődően a kukorica és a krumpliszedést 16-od, ill. 15-öd részét végezték el az uradalom jobbágyai.'

1 A fentiekben áttekintettük az uradalom szántóföldi növénytermesztésének a fő kérdéseit és nem maradt más, minthogy megkíséreljük meghatározni a végzett munkák tulajdonképpeni eredményét: a hozamok alakulását. E poncon azonban a rendkívül lelkiismeretes uradalmi adminisztráció összegyűjtött anyaga csak részben használható. 1832—1833 előtt a számadások csak a kizárólag majorsági erővel művelt földeken termett összes gabona keresztszámát jelölték, az ebből kinyert szem mennyiségét azonban nem. A magkészítés során már a gabona csak pénzértékben kifejezett értékesítési tételként szerepelt, ahol viszont elkülöníthetetlen volt a dézsma és a majorsági termés mennyisége. 1833/34-töl viszont a rendszeresen vezetett „Combinatoria" sorozat nem közli az összes termést, nem tájékoztat a learatott gabonák keresztszámáról, nem különíti el a csak majorsági erővel, ill. kisrészben béresekkel, zömmel robotosokkal művelt területek hozamát, viszont pontos adatokat közöl egészen 1856/57-ig a kalászosok maghozamáról. Az uradalmi számadások általános sajátszerűségével függ össze, hogy a tárgyalt négy évtized alatt területhozamokra utaló adatokat pedig mindössze csak három évre sikerült összeszednünk. Aligha marad tehát számunkra más megoldás, mint a csak nehezen összehasonlítható mennyiségeket egymás mellé állítva, igyekezzünk felmérni a szántóföldi növénytermesztés hozamainak az alakulását.'" (Táblázat a 133. oldalon.) búza rozs árpák őszi tavaszi tönköly zab pm ice pm ice pm ice pm ice pm ice pm ice 1833/341840 411845 46-39/40 -44/45 -50/51 6 38 4 37 6 61 5 4 4 33 35 32 7 44 3 48 6 6 6 19 5 30 6 55 3 35 3 10 5 18 5 33 4 6 5 51 A két - sajnos, heterogén jellegű - összesítés, ha a nagyon pontos számszerűséget nem is teszi lehetővé, arra mégis módot ad, hogy a gabonahozamok alakulásának a tendenciáját kijelöljük. A kimutatott első 20 év adatai jelzik azt a szakadatlan növekedést, amely a gabonatermesztés egy részét jellemezte. A század 10-es éveivel kezdődő, tendenciájában elég alacsony árszínvonal hatására sem lanyhult el uradalmunkban az érdeklődés a kenyérgabonák termelése iránt, a vetésterület állandóan nőtt, és a fentebb már tárgyalt intenzív törekvések hatására nőttek a hozamok is - amennyiben a keresztek számának a növekedése így is értékelhető. Kisebb megtorpanás után ugyanez a folyamat jellemezte a