Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Tóth Tibor: A mernyei uradalom gazdálkodása a jobbágyfelszabadítás előtt

1833 1836 Öszi búza \ 19 nap „ rozs > 6,7 nap 18,5 „ „ árpa J 18,5 „ „ zab 3,8 „ 10,8 „ Kukorica 20,4 „ 27,8 „ Krumpli 12,8 „ 31,6 „ Bükköny 4,8 „ 11,3 „ Lucerna 16,8 „ 22,3 „ Rét 8,1 „ 15,5 „ A növekedés ugrásszerű, mint látjuk, még pedig egyértelműen az intenzitás irányába. Jellemző példája ennek, hogy míg 1836-ban egy n°o CNöles hold kukorica- vagy burgonya vetés ellátása 5 robotosnap munkája volt, nyolc évvel korábban, 1828-ban ugyanekkora terület megkapálását még csak 2,5 gyalognapként írták jóvá.

46 A talaj előkészítés alapos elvégzésén túl már az 1809-es Instructió is a trágyázást és a jó vetőmagot jelölte meg a szántóföldi munkák sikerének két fő feltételeként. Ez az egyébként nagyon kézenfekvő elv az uradalmat gazdálkodásának egész időszakában végigkísérte. Már szólottunk róla, hogy 1809-ben a házi kezelésbe vett uradalom mind a területi föltételeit, mind pedig az állatállományát tekintve alig-alig mutatta a házi kezelés jegyeit. A korábbi termelési szerkezet, amely a gabonatermesztés mellet szinte kizárólagosan csak a ridegállattartást ismerte, fölöttébb kedvezett a két alapvető üzemág, a növénytermesztés és az állattenyésztés autonóm mozgásának. Az allodiáíis művelés alá vonható területek viszonylagos bősége éppen úgy alapjául szolgálhatott kellő mennyiségű robot birtokában a növénytermesztés növekedésének, mint ahogy a legelőké egy bizonyos határig az állattenyésztés növelésének a kizárólagos forrása lehetett. A XIX. század elején a gabonakeresletben mutatkozó hullámzás, az állattartásnak részbeni, a fajtaváltással is összefüggő tenyésztéssé válása azonban ezt az autonómiát fokozatosan kezdte felszámolni, és a két alapvető üzemág között a majdani vertikális integráció előjeleiként is értékelhető, nagyon bonyolult hatásmechanizmust kezdett létrehozni. E folyamat első jele, épp úgy mint másutt, uradalmunkban is a trágyahasználat kiterjedése volt. Az uradalom vezetői előtt teljesen világos volt, hogy a jogi allodizáció keretein túllépő házi kezelés csak a már rendelkezésre álló földek termőképességének a fokozásával volt megvalósítható. így aztán a majorsági művelés fokozatos kiterjedése egyúttal a trágyahasználat kiszélesedését jelentette még olyan értelemben is, hogy a 30-as évektől egy-egy új üzemegység kialakításánál mindenkor két döntő szempontot vettek figyelembe; hogyan lesz biztosítható a munkaerőszükséglet és hogyan a talaj erővisszapótlás? Rendkívül jellemző volt, hogy amikor Ugróczy jószágkormányzó 1834-ben a Szetmiklós-pusztai birtokcserét illető tervezetét elkészítette, elsősorban a megszerzendő földek trágyázásának a lehetőségeit igyekezett tisztázni/'

7 Majdnem 20 évvel korábban, már 1815 januárjában Göllét illetően úgy intézkedtek, hogy az itt lelhető összes trágyát „a" szántóföldekre kell hordani a' tudvalévő okokbul."

48 Ez a „tudvalévő ok" a kispusztai majorság kialakítása volt. A házi kezelésben eltöltött első évtized végére a trágyázás tehát a gazdálkodás egyik legfontosabb kérdésévé vált. Ez olyannyira így volt, hogy 1820-ban egy általános rendeletben deklaritíve is biztosították - az egyéb téli munkákkal