Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Komjáthy Miklós: A somogyi konvent II. Ulászló-kori oklevelei az Országos Levéltárban (Második közlemény )

mogy megyében nyomozást folytattak s megállapították, minden úgy történt, ahogy a királyi parancslevél előadta. A királyi ember, a konventi ember jelenlétében még az nap megidézte a királyi jelenlét elé Szent György nyolcadára (május i-ére) Bertalan perjelt Belek nevű birtokán. Heranth Bertalant és Nagy (Magnus) Lászlót, várnagyait ugyancsak Belek-en, officiolatusukban, a panaszosok ellenében. Bertalan perjelnek meghagyták, állíttassa elő jobbágyait. Tudtukra adták, hogy, ha nem jelennének is meg az idézésre, a király a jog előírásai szerint fog ítélni. (Papír. Foltos. - Zárópecsét maradványai. - DI. 101164. - Batthyány hg.-i lvtr. Acta antiqua. Alm. 3. Lad. 3. Öttvös 71.) 16. 1943. május 21. A somogyi Szent Egyed monostor konventje előtt Kapol-i Nagy (Magnus) Benedek és felesége, Veronika, néhai Bankhaza-i Tharnak Péter leánya, magukra vállalván fiaik, János, Mátyás és Miklós, valamint leányuk, Margit terhét is, súlyos szükségükben, Somogy megyei Zewlews-i egész birtokrészüket, minden tartozékával egyetemben, Fayz-i Gergelynek és feleségének, Jusztinának, néhai Gerse-i Pethew leányának, nemkülönben fiaiknak, Lászlónak és Bernátnak, a tőlük teljes összegben felvett 38 tiszta arany magyar forintért (a pénz Jusztina asszonyé volt) örök jogon eladták. A vevőket minden jogtalan igénylővel szemben biztosították védelmükről. A konvent az adás-vételről Fayz-i Gergelynek, feleségének és gyermekeinek ezt a függőpecsétes kiváltságlevelet állította ki. (Hártya. - Vörös-kék-barna selyemzsinóron függő pecséttel. A pecsétkép meglehetősen elmosódott. - Dl. 106675. - A székesfehérvári keresztes konvent levéltára. Capsa 2., fasc. 5., nr. 47. - Hátlapján egykorú feljegyzés az oklevél tárgyáról. - Dl. 20016. és 20017. szám alatt egy-egy, XVIII. századi, hiteles másolat.) 171493. június 24. A somogyi Szent Egyed monostor konventje előtt néhai Dombo-i András fiai, Ferenc és Boldizsár a maguk, valamint anyjuk, Erzsébet, nemkülönben testvéreik, Pál és Mihály nevében tiltakoztak az ellen, hogy az említett András leánya, Krisztina, Erchi-i Kornis Mihály felesége, az ő Somogy megyei Hidvég, Datfalva, Vereffenfalva, Pathosfalva, Argyiókháza, a két Berencz, Adorján, a két Apáthi, Egerállya, Zaj hanfalva, Dorog, Veresfalva, Felczegh, Drementi, Dombo, Petend, Zádor, Várad, Czejhán, Fidend Szigethe, Berlenope, Bogyóka, Tóthi, Homok, Fok, a két Áthok, Szentkereszt, Szent Péter, Szent Miklós, Diós, Pállfalva, Viszló és Olaszfalu, a Verőce megyei Lakovicz, Zajkovecz, Terczeznyica és Tergithia falvakbeli egész birtokrészüket, valamint a Hidvég-i vámot, a Hódos folyón egy háromkerekű malom fele részét, amely jogosítványok közösen illették a tiltakozókat, Enyingh-i Török Imrének adta el örök áron. Ulászló királyt e birtokok eladományozásától, Krisztina asszonyt azok elörökítésétől, zálogbaadásától, vagy bármi módon való elidegenítésétől, Török Imrét és másokat megvásárlásuktól, elfoglalásuktól, birtokbavételüktől, a hiteleshelyeket pedig e birtokokba iktató oklevelek kibocsátásától tilalmazták. (Nógrád megye hatóságának 1798. február 27-i, hiteles másolatában. - Dl. 32412.-)