Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)
Tóth Tibor: A mernyei uradalom gazdálkodása a jobbágyfelszabadítás előtt
Az őszi árpát, néhány szórványos kísérlettől eltekintve, szinte kizárólag csak a göllei gazdasági kerületben termelték, az itteni állattartással és az 1839ben bevezetett forgórendszerrel kapcsolatban. A sertéstartásnak Dobszára való koncentrálása eredményezte, hogy a robotoltató gazdálkodás utolsó éveiben itt is folyamatossá vált az őszi árpa termelése. Sajátos módon szinte teljesen hiányzott az uradalomban a kétszeres gabona termesztése, mindössze 1827/28-ban vetettek el 3 pm-nyi magot. Az uradalomba bekerülő kétszeres kifejezetten dézsma-eredetű volt, általában takarmányozásra szolgált, árugabonaként számba se vették. 1846-tól pedig még a dézsmaként való elfogadását is megtiltották, termesztésének abbahagyására kényszerítve ezzel a jobbágy gazdaságokat is. 5 ' Ami a tavaszi veteményeket illeti itt már érthetően a fentieknél sokkal tarkább volt a kép. Az egyik legjelentősebb tavaszi növény, amint azt már az 1809-es Instructió is leszögezte, a zab volt. E növényt igénytelensége, a takarmányozási struktúrában játszott alapvetően fontos szerepe tette általánossá az egész uradalomban. Vetésterülete - már amennyiben erre a felhasznált vetőmag menynyiségéből következtetni lehet - a búzához és a rozshoz hasonlóan kisebb-nagyobb ingadozásokkal szinte az egész időszakban felfelé ível. Az uradalom a tavaszi árpát hosszú időn át, 1837-ig kizárólag csak a dörgicsei kerületben termelte. Hogy a termesztése a somogyi gazdaságokban is meghonosítható legyen, az évben rendelték el, hogy Mernyén 20 pm, Göllén 30 pm, Hetényben 50 pm magot vessenek el. 38 E rendelet eredményeként lett általános az uradalomnak minden kerületében a tavaszi árpa termelése. A tönköly az egész korszakban a dörgicsei kerület kizárólagos növénye volt. Termelését nemcsak az igénytelensége, hanem a gazdaság nagyon mostoha viszonyai is indokolták. Az egyéb tavaszi kalászosok közül, időnként nagyon múlékony kísérletként előfordult még a tavaszi búza és a tavaszi rozs termelése is, jelentőségre azonban korszakunkban nem tettek szert. Szinte a majorsági gazdálkodás kezdetétől a tavaszi vetemények másik legfontosabbika a kapások, a kukorica és a burgonya termelése volt. Kezdetben éppen a gabonáéknál fokozottabb munkaerőigényéből eredően szinte kizárólagosan csak részesként termelték, majorsági termesztésükre csak a 20-as évek második felében került sor. 39 1831-ben már csak majorsági termelésre 800 pm vetőkrumplit ültettek el, és ugyanebben az évben a majorsági kukorica vetésterülete is meghaladta a 100 holdat. A gyors növekedést jelezte, hogy 1838-ban Dobszán, Dörgicsén és Őszödön meg is szüntették e két fontos kapás részestermelését.'' 0 A burgonyatermesztés nagy karrierje aztán a göllei szeszfőzés beindításával ívelt egyre inkább felfelé az 1840-es években. Bár a tavaszi kapások termelése a majorsági és a robotos erővel művelt területeken fokozatosan terjedt, e két fontos kapás termelése mégis mindvégig megmaradt elsősorban részesterményeknek. Ami a részestermelés viszonyait és a feltételeit illeti a 30-as évek elejéig uradalomszerte a lehető legnagyobb tarkaságot találjuk. A harmados termeléstől a kilencedesig szinte mindenféle részarány előfordult, megtoldva munka vagy pénzjáradékkal, vagy anélkül. Szinte lehetetlenség volna a részes művelés viszonyairól pontos kimutatást készíteni, mivel a feltételek nemcsak falvanként, hanem néha még falvakon belül is változtak. A szolgáltatások egységesítésére csak 1833ban került sor, ekkortól minden kapás harmados lett, azaz az általánostól elté-
