Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Tóth Tibor: A mernyei uradalom gazdálkodása a jobbágyfelszabadítás előtt

Az egyoldalú gabonatermesztés - a takarmánynövények termesztejének a kiszélesítése a következő évtizedekre maradt - az allodiatúrák kiterjesztésére a mernyei uradalomban is inspirált, de a hagyományos, nyomásos határhasználatot azonban még nem fenyegette. Láttuk azt a tarkaságot, amely az uradalom és nyilván a hozzátartozó jobbágygazdaságok határhasználatát is jellemezte. E helyzetben alapvető változás később sem történt, a még 1848-ban is kétnyomásos Dörgicse-vidéket leszámítva a háromnyomásos rendszer, hasonlóan a Somogy megyei átlaghoz, nagyjából változatlanul maradt.

28 Arról természetesen nincs szó, hogy a nyomásrendszer fenntartása egyszersmind a legkonzervatívabb formák megőrzését is jelentette volna. Már említettük, hogy az 1804-es kamarai felvétel is tudott négynyomásúnak mondott területekről, azaz az ugarnyomás részleges hasznosításáról. Korszakunkban mindvégig általános volt, hogy a jobbágyokat -, ha a szükség úgy hozta - kényszerítették is az ugarnyomásnak kapások termelésére való részleges felhasználására, sőt 1842-ben Dörgicsén elrendelték az őszitarlók rövid tenyészidejű kerekrépával történő elvetését is.

29 Az árutermelés kiszélesedése és az állattenyésztésnek az előtérbe kerülése kellett ahhoz, hogy a korábbi nyomásos határhasználatot fokozatosan megkíséreljék a váltógazdálkodás igényeinek megfelelően átalakítani. Taszáron pl. már 1823-ban az ugarba vetett bükköny volt az a növény, amelynek révén az ugar egy része két évre kimaradt a nyomásfordulóból.

30 Amellett, hogy már a 30-as évek előtt is jelentkeztek a váltógazdálkodásra utaló jelek, átalakulóban volt az ugar fogalma is. 1834-ben Szentmiklós puszta rendezése kapcsán tervezetében a gazdálkodás modernizálásáért sokat tevő Ugróczy jószágkormányzó fontosnak látta leszögezni: „Az Ugar nem parlag: mert ott sem hever a' föld; háromszori szántással 's trágyázással készítettik a' föld", és a 150 holdnyi ugara holdanként 38 szekér trágya kihordásáról és elterítéséről rendelkezett.

31 Kilenc évvel később Dörgicsén az elkülönítési per kapcsán a jobbágyokkal folytatott hosszas viták egyik fő forrása az volt, hogy az uradalom a neki jutott területeken váltógazdálkodást óhajtott bevezetni, a jobbágyok viszont változatlanul ragaszkodtak a kétnyomásos rendszer fennartásához.

32 Más volt a helyzet azonban az uradalomnak olyan területein, amelyek a jobbágyi határtól teljesen elkülöníthetők voltak. E területek elsősorban a soronkívüliek és a jobbágyi használatból fokozatosan kivont önálló puszták voltak, de ha a szükség úgy kívánta a közösen használt határ egy-egy részének a kiszakítására is sor kerülhetett. E területek használata aztán viszonylag korán, bár néha egészen primitív módon, de a váltógazdaság célját szolgálta. Mernyén az öt darabra felosztott 159 holdnyi soronkívülibe került a dohány és az új növény, a csicsóka. A homoki szérűskertben a burgonya és a kukorica már a 10-es években rendszeresen váltották egymást. A nagydobszai szérüskerti dűlőben 1828-ban már kizárólag csak zabosbükköny vetés került, amit 1829-ben bükkönykaszálónak, 1830-ban pedig a fiasbirkák legelőjének használták. 1826-ban Göllén, Mernyén és Taszáron 100-100 pm. bükkönyt vetettek el, miután „Bükkön magból jó pénzt lehet vasalni". 1828-ban Taszáron mintegy 50 hold földet kiszakítottak, hogy az „forgásba' dolgoztassék". 1842-ben Mernyén az ugarból kívántak bizonyos területet eltilosozni, hogy azon krumplit ültessenek szeszipari célokra.

33 A váltógazdálkodás meghonosításának a tulajdonképpeni teréül azonban nem a fentebb jelzett kisebb-nagyobb területek szolgáltak, hanem a jobbágyok gazdaságától teljes mértékben elkülöníthető prediumok. Korszakunkban a mer-