Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)
Szakály Ferenc: A Dél-Dunántúl külkereskedelmi útvonalai a XV. század derekán
Tűjártó Simon (jegyzékünkben nem szerepel): 1555 második felében 155 marha után fizet vámot Pécsett. 12 '' 1557-ben egyik útjáról megtérve, Duna menti török hírekről számol be. 125 Ugyanez évben panaszolja Perneszy Farkas tiszttartó Nádasdy Tamásnak, hogy Zalavári Ferenc haramiái ráütöttek urának, Báthori Andrásnak jobbágyaira, amint azok éppen a bátai vásárra igyekeztek. Ekkor Tűjártótól nem kevesebb, mint 700 Ft értékű árut és készpénzt vettek el, amely e korszakban egy kisebb vagyonnal ért fel. 12(1 Szintén hiába keresnénk az 155960-as évi marhahajtók között annak a Bálint deáknak nevét is, akinek fegyvercsempészési ügyét fentebb ismertettük, holott működése hosszabb időn keresztül bizonyítható, miközben hol a hódoltságban, hol az ország határain túl tűnik fel: 1556-ban, amikor nevével először találkozunk, Pécsről ír Horváth Márknak katonai vonatkozású híreket, 12, 1559-ben pedig Pettauból szállít fűszereket a szigeti vár konyhájára. 128 Azonos lehet azzal .a Bálint deák kálmáncsehi bíróval, aki 1561-ben török hírekről ír Csányi Ákosnak, és szolgálatait ajánlja Nádasdy Tamásnak. 1280 Szabó András (jegyzékünkben a 16.): 1554-ben, Farkas Balázs, szintén kálmáncsehi lakossal együtt, 2 mázsa vasat adott el a szigeti vár provizorának. 129 A XVI. század közepi kálmáncsehi kereskedők arcképsorozata, ha hasonlóan szerény keretek között is, további kutatásokkal még bővíthető lenne. A fentebbi szövegrészekből is kitelik még néhány portré (pl. Bornemissza Gergelyé vagy Mészáros Miklósé), a rájuk vonatkozó adatokat azonban szükségtelennek láttuk ehelyütt ismételten összefoglalni. Városukban, a dél-dunántúli transitkereskedelemben valamint a török-magyar érintkezésben játszott egészen kiemelkedő szerepük alapvető vonásai alighanem már így is eléggé világosan mutatkoznak. A fenti adatsorok elégségesen bizonyítják, hogy a város vezetőrétegc a kiterjedt kereskedelmi tevékenységet folytató, hódoltság- és végvidékszertc ismert kálmáncsehiek közül került ki. Avagy fordítva: a transitkereskedelmet is jórészt a várost vezető réteg uralta. E nagyobb formátumú kereskedők tevékenysége általában nem korlátozódott ennek vagy annak az árucikknek forgalmazására, sőt, külkereskedelemben forgó cikkeknél, nem tagolódott a kivitel és behozatal szerint sem. Mind az importból, mind pedig az exportból jelentős mértékben kivették részüket, sőt, mondhatni, mindennel foglalkoztak, amiből az adott korban • és az adott viszonyok között pénzt lehetett csinálni. Lakóhelyükben, Kálmáncsehi városában pedig egy, a magyar égöv alatt •általában rendkívül ritka mezővárostípust kell felismernünk: a kereskedelemre, a transitforgalom lebonyolítására specializálódott mezővárosét. Mivel a magyarországi török hódoltság viszonyaival ismerős olvasóban e megállapítás erős ellenérzéseket és jogos hitetlenkedést támaszthat, szükségesnek látjuk itt röviden, mintegy modellbe foglalva kifejteni, mit is értünk jelen esetben a „kereskedelemre specializálódott mezőváros" fogalmán, milyen kritériumok határolják körül ezt a kategóriát: A török uralom alá került magyar mezővárosok túlnyomó többsége általában egy-egy olyan árucikk forgalmazása révén jutott kisebb-nagyobb kereskedelmi szerephez, a) amelyeket saját szűkebb vagy tágabb határában (régiójában) termeltek illetve tenyésztettek (lévén általában mezőgazdasági termékről szó), i8 4
