Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Szakály Ferenc: A Dél-Dunántúl külkereskedelmi útvonalai a XV. század derekán

arra, hogy a kálmáncsehiek elég gyakran felkeresték a Dráva menti kereskedő várost, hogy ott olyan árucikkeket vásárolhassanak, amit a Dunántúlon nem tudtak beszerezni. Mindebből arra következtethetnénk, hogy a kálmáncsehiek működése egészen Pcttauig terjedt, míg az utóbbi lakói csak ritkán, kivételszcrűen látogatták a dél-dunántúli vásárokat. A valóságos helyzet azonban éppen fordítva állt. Bár tételes harmincadjegyzék még nem került elő, az Othmar Pickl által közzétett és feldolgozott, nagy tömegű anyagból világosan kiderül, hogy a Szigettől mindössze 16 mérföldnyire levő medölcei főharmincadnál és fiókjainál már a Mura-Dráva-közi városok Nedölce, Görz, Ormósd és ismét csak messze kiemelkedően Pettau - kereskedői uralták a forgalom egészét. Dél-dunántúliról nem is esik említés.

1

'

2 Többnyire olaszok, de akadnak köztük magyarok is, akik közül többen pontosan az említett dél-dunántúli mezővárosokból települhettek át ide. Erre konkrét bizonyítékkal szolgál Nagy István ormósdi lakos 1565-ben tett tanúvallomása. Nagy korábban, amikor a mezőváros még Török Bálintot uralta, Szigeten élt, és csak akkor költözött át Ormósdra, amikor a Szigeten keresztül folyó kereskedelem, a török előrenyomulás következtében veszélyessé vált. Nyilvánvalóan nem véletlenül telepedett le Ormósdon, hanem korábbi kapcsolatai irányították választásában, mint ahogy az sem lehet véletlen, hogy szigeti házát mindennek ellenére is megtartotta

1'

3

, és hogy vallomása ott szerepel a Zrínyi ellen szedett bizonyságok sorában.

1

'' Ezek az idegen és muraközi magyar kereskedők, az osztrák források adatai szerint, Sziget, Kanizsa, Kálmáncsehi és Babócsa mezővárosok vásárain találkoztak dunántúli partnereikkel.

1

" Valóban, két alkalommal „tetten is érhetjük" a Dél-Dunántúlon keresztül csordát hajtó külországbelieket : M 5 5-ben Zrínyi Miklós azzal magyarázza Nádasdy Tamásnak egy bizonyos Angelin nevű kereskedő ökreinek feltartóztatását, hogy azokat az ő csurgói vámjának megfizetése nélkül hajtotta ki az országból.

1

''

1

' Angelin, aki minden valószínűség szerint azonos azzal a nedölcci Angelin Boldizsárral, akinek ugyanez évben Kerecsényi László ökörbőreit foglalta le, minimálisan két alkalommal hajtott a fentnevezett vásárok valamelyikéről: egyszer, amikor vámfizetés nélkül távozott, másodszor, amikor Zrínyinek módjában volt vele szemben retorziót alkalmazni. Egy esztendővel később viszont már Zrínyi emel szót Olasz (más néven: Valentin) Péter pettaui nagykereskedő érdekében a nádornál. Olasz azért kérte Zrínyit közbelépésre, mert Nádasdy megparancsolta neki, hogy tíz napig várakozzék, s amíg ezt a tilalmat fel nem oldja, nem mer továbbhaladni marháival Berzence felé. Nádasdy tilalmát sejthetőleg az olasz marhahajtóinak („abactores boum hajdwky dicti") kihágásai váltották ki, mert Zrínyi arra is ígéretet tesz a kereskedő nevében, hogy a hajdúk, ha a nádor úgy parancsolná, nem haladnak tovább Bélavárnál vagy Berzencénél.

1

'" Az ígéret részben sejteti a csordák további útvonalát, részben pedig azt, hogy a pettaui tőzsér állatai nem első ízben, hanem nagyon is gyakorta haladtak keresztül a mondott szakaszon keletről nyugat felé igyekezve. Valentinról, aki az útvonal legjelentősebb nagykereskedői közé számít, a továbbiakban is többször hallunk, „feles számban" hajtott marhái és más árucikkei után évi 10000-25000 forintos summákat fizetett le a harmincadoknál és különböző vámhelyeken.

158 A magyarországi tőkeszegénységet és annak számtalan következményét ismerve, aligha lehet kétséges, hogy a folyamatos és szinte a forgalom egészére