Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)
Szakály Ferenc: A Dél-Dunántúl külkereskedelmi útvonalai a XV. század derekán
nem is tévedett sokat, mert Perneszy levélben közölte vele, hogy csak egy fegyverderék az övé.* 1 Szele azt is tudni vélte, hogy a többit Bálint deák egy némettől [= talán kanizsai német katonától] cserélte a szőlőhegyen egy török lóért.* 2 Szele valósággal vadászott a fegyvercsempészekre. Ugyanezekben a napokban a csurgói kereskedőknek gyűlt meg a bajuk vele. Mcnchy János csurgói kereskedő szekerén 9 hegyestőrt, 2 sisakot és egyéb „kalmárszerszámokat" talált. A kereskedő meg a védelmében fellépő csurgói provizor, majd kapitány is a következőképpen magyarázták a dolgot: Menchy kocsija más árucikkekért járt Bécsben. Visszafelé jövet idegenek kéredzkedtek fel kocsijára, az áru azoké. Szele ezúttal sem hitt a magyarázatnak. Szerinte Menchy „ . . . egy Ezeky aros twrwktwl hozoth wolt fl. II. [így! Helyesen nyilván „fel II."] kanjcat, annak arraba wyte wona az fegwer zerzamot..." Memhedj Rez a török neve, kezes kálmáncsehi Fúria Albert.*' A fegyvercsempészés Sziget eleste után sem szűnt meg. 1569-ben panaszolta Balner András „bécsi pógár és áros ember", hogy az ismeretlen illetőségű Simon Andrásnak és Fekete Albertnek, valamint egy kálmáncsehi embernek 400 forint értékű fegyverderekat, páncélt, hegyestőrt, sisakot és egyéb apróságot adott át. Mivel ezek azt állították, hogy török árukkal megrakott szekerek jönnek utánuk, nem kért tőlük semmiféle más biztosítékot. Azóta azonban már egy esztendő is eltelt, és a kocsik csak nem akartak megérkezni. 8 '' A fenti árufajták mellett Bécs és főleg Pettau még ezernyi más apróbbnagyobb árucikket közvetített a Dél-Dunántúl felé: innen érkeznek a szatócsáruk, amelyeket a magyarországi kézműipar, vagy egyáltalán nem, vagy pedig csak a szükségesnél kisebb mennyiségben tudott előállítani, innen a keleti fűszerek és luxuscikkek, amelyek a velencei gályákról kerülhettek a szárazföldi kereskedelem vérkeringésébe. Az egyik hazafelé tartó dél-dunántúli kalmár hordóiból ,, . . . kés, hayfono, zyerzam, papjros, ffesyw és egyéb aprolékarw zerzam . . ." került elő, 8 "' a másikéban ,, . . . saffrant, borsot, tengery zolot, walamy ázzon embernek walo gereznat. . ." találtak. <% A szigeti várkonyhán Bécsből hozatott sáfránnyal, borssal, gyömbérrel és szekfűszeggel ízesítették az ételeket. 8 ' Ugyanonnan származott a zsindely, Pettauból a fenyőszurok stb.** Mint említettük, a szarvasmarha kivételével az összes többi áru után ,,theloneum"-ot, és nem az ún. „tricesimát", szedtek Szigeten. Ennek bevételeit külön is tartották nyilván. E bevételek tehát valamilyen formában a többi árucikk forgalmának méreteit jellemezhetik. A szigeti vámos már említett vallomása szerint évi jövedelmei így alakultak: 80 (Az utolsó esztendőben természetesen csak a vizsgálat időpontjáig.) Eszerint tehát a „theloneum" bevételei éppúgy fokozatosan visszaesőben vannak, mint azt a szarvasmarha-forgalom ún. ,,tricesima"-jegyzékeiben is megfigyelhettük. A visszaesés mértéke is többé-kevésbé azonosnak mondható. * 15 58-ban 15 59-ben 1560- ban 1561- ben 135 forint 75 dénár 115 forint 47 dénár 90 forint 83 dénár 60 forint 85 dénár
