Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Szakály Ferenc: A Dél-Dunántúl külkereskedelmi útvonalai a XV. század derekán

nem is tévedett sokat, mert Perneszy levélben közölte vele, hogy csak egy fegy­verderék az övé.* 1 Szele azt is tudni vélte, hogy a többit Bálint deák egy némettől [= talán kanizsai német katonától] cserélte a szőlőhegyen egy török lóért.* 2 Szele valósággal vadászott a fegyvercsempészekre. Ugyanezekben a na­pokban a csurgói kereskedőknek gyűlt meg a bajuk vele. Mcnchy János csurgói kereskedő szekerén 9 hegyestőrt, 2 sisakot és egyéb „kalmárszerszámokat" talált. A kereskedő meg a védelmében fellépő csurgói provizor, majd kapitány is a következőképpen magyarázták a dolgot: Menchy kocsija más árucikkekért járt Bécsben. Visszafelé jövet idegenek kéredzkedtek fel kocsijára, az áru azoké. Szele ezúttal sem hitt a magyarázatnak. Szerinte Menchy „ . . . egy Ezeky aros twrwktwl hozoth wolt fl. II. [így! Helyesen nyilván „fel II."] kanjcat, annak arraba wyte wona az fegwer zerzamot..." Memhedj Rez a török neve, kezes kál­máncsehi Fúria Albert.*' A fegyvercsempészés Sziget eleste után sem szűnt meg. 1569-ben panaszolta Balner András „bécsi pógár és áros ember", hogy az isme­retlen illetőségű Simon Andrásnak és Fekete Albertnek, valamint egy kálmán­csehi embernek 400 forint értékű fegyverderekat, páncélt, hegyestőrt, sisakot és egyéb apróságot adott át. Mivel ezek azt állították, hogy török árukkal meg­rakott szekerek jönnek utánuk, nem kért tőlük semmiféle más biztosítékot. Azóta azonban már egy esztendő is eltelt, és a kocsik csak nem akartak megérkezni. 8 '' A fenti árufajták mellett Bécs és főleg Pettau még ezernyi más apróbb­nagyobb árucikket közvetített a Dél-Dunántúl felé: innen érkeznek a szatócs­áruk, amelyeket a magyarországi kézműipar, vagy egyáltalán nem, vagy pedig csak a szükségesnél kisebb mennyiségben tudott előállítani, innen a keleti fűsze­rek és luxuscikkek, amelyek a velencei gályákról kerülhettek a szárazföldi keres­kedelem vérkeringésébe. Az egyik hazafelé tartó dél-dunántúli kalmár hordóiból ,, . . . kés, hayfono, zyerzam, papjros, ffesyw és egyéb aprolékarw zerzam . . ." került elő, 8 "' a másikéban ,, . . . saffrant, borsot, tengery zolot, walamy ázzon embernek walo gereznat. . ." találtak. <% A szigeti várkonyhán Bécsből hozatott sáfránnyal, borssal, gyömbérrel és szekfűszeggel ízesítették az ételeket. 8 ' Ugyan­onnan származott a zsindely, Pettauból a fenyőszurok stb.** Mint említettük, a szarvasmarha kivételével az összes többi áru után ,,theloneum"-ot, és nem az ún. „tricesimát", szedtek Szigeten. Ennek bevételeit külön is tartották nyilván. E bevételek tehát valamilyen formában a többi áru­cikk forgalmának méreteit jellemezhetik. A szigeti vámos már említett vallomása szerint évi jövedelmei így alakultak: 80 (Az utolsó esztendőben természetesen csak a vizsgálat időpontjáig.) Eszerint tehát a „theloneum" bevételei éppúgy fokozatosan visszaesőben vannak, mint azt a szarvasmarha-forgalom ún. ,,tricesima"-jegyzékeiben is meg­figyelhettük. A visszaesés mértéke is többé-kevésbé azonosnak mondható. * 15 58-ban 15 59-ben 1560- ban 1561- ben 135 forint 75 dénár 115 forint 47 dénár 90 forint 83 dénár 60 forint 85 dénár

Next

/
Oldalképek
Tartalom