Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)
Szakály Ferenc: A Dél-Dunántúl külkereskedelmi útvonalai a XV. század derekán
Pécshez viszonylag közel, a dél-tolnai és észak-baranyai Duna-szakaszon a törökkorban Dombodnál, Tolnánál, Bátánál és Vörösmartnál mutatkozik jelentősebb révforgalom. Mindezeknél a török vámjegyzékek adatai szerint lényegében ugyanazok az árufajták kerültek elvámolásra, amelyek a dél-dunántúli áruforgalom jellegét is meghatározták. 1 " Az 1573-ban erre utazó Gerlach István lelkész ugyanezen a szakaszon tapasztalta csodálkozva, hogy az igénytelen, rideg szarvasmarhák átússzak a Dunát.-" Szekcsőnél a bátmonostor-radkersburgi út kelt át a Dunán, ahonnan dél felé a buda-eszéki úton Mohácsig, majd onnan a mohács-pécsin Babarc érintésével Pécsig lehetett jutni.1 A középkorban és a török korban egyaránt forgalmas bátai réven a bátmonostor-pécsi út vezetett át, amely [Bátajszék és Pécsvárad között csatlakozott a szék-pécsi úthoz. Bátának nyilvánvalóan főszerep jutott a szarvasmarhacsordák Dunántúlra júttartásában. Etekintetben nem is kell találgatásokra szorítkoznunk: Röviddel Pécs török ostroma előtt, 1543. március 17-én Váraljai Szaniszló pécsi püspök panaszt emelt a helytartótanácsnál Werbőczy Imre, Mekcsey István és Istvánffy István katonái ellen, akik a bátai vásárra ütöttek és az ott gyülekező kalmárokat, köztük a pécsieket is, kifosztották. Váraljai szerint a fosztogatók nemcsak a kalmároknak, hanem őfelsége harmincadjának is nagy kárt okoztak, mert „locus namque Bathcum tam civibus hujus urbis [ti. Pécs], quam etiam Soklyosiensis est commodus ad cambiendum cum civibus Zegediensibus, unde nostrates pecora expectare et ad régna vicina ea cogère nituntur". 22 A Bátától északabbra fekvő révektől leginkább a buda-pécsi úton lehetett Pécsett megközelíteni, amely Szekszárdnál ágazott el a buda-eszék-konstantinápolyi útból és Széplakon, Mecseknádasdon, Pécsváradon keresztül érte el célját. (Azaz nagyjából azonos volt a mai 6-os számú országos főközlekedési úttal.) 23 A pécs-radkersburgi útnak még egy csatlakozásáról kell szót ejtenünk, jóllehet az 1565-ös panaszlevél ezt az elágazást nem említi (igaz, nem is zárja ki annak lehetőségét) : Arról, amely Pécsről az említett pécs-budai úton haladt Tolnáig, ott azonban nem kelt át a Duna-Tisza közére, hanem északnak fordulva tovább haladt a buda-eszéki hadiúton Földvárra, sőt, feltehetőleg még azon is túl. Itt elsősorban Földvár fontosságára kell felfigyelnünk, amely a pataj-madocsai réven átkelő, Fehérváron keresztül (Buda kikerülésével) Bécsnek tartó középkori főútvonal első fontos dunántúli állomása volt. 2 '' így aztán érthető, hogy sokadalmain, ahol minden jel szerint a Duna-Tisza köze és a Dunántúl kereskedőnépe találkozott egymással, alkalmankint állítólag 5-10000 ember is megfordult. 2,1 Szorgalmasan látogatták a pécsi polgárok is, személyükben biztosítva a pécs-radkersburgi útvonal és a földvári átkelőhely összekapcsolódását. Útjukat Válaszuti György pécsi unitárius lelkész írta le: „Hogy ez 1588. esztendeoben az mi Varasunkból Petsiről egnihani polgárok, némeliek kereskedésnek okáért, némeliek egieb zwkscgekert indulának, hogi az Feoldvári sokadalomra Zent Péter napiára [ápr. 29.] iuthassanak; és mikor Tholnára iutottanak volna, eleobbení wsmeretségekért zállottanak be Kwrtheosi Jánoshoz ..." Ugyanezen az úton érkezhettek a Baranya megyei Pellérdrc a ráckevi kereskedők is, ahol, szintén Válaszuti szavai szerint, „ió Sokadalom esik". 21 ' Hogy ennek a csatlakozásnak milyen jelentősége volt, arra az alábbiakban még visszatérünk. 3. A harmadik útvonal, amelyet a panaszlevél szerint leginkább a marhakereskedők használtak, tehát Simontornyától Hetesen át vezetett Nagykanizsára. Simontornya persze nem végpontja, hanem egyik nagyon fontos csomópontja volt,
