Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Komjáthy Miklós: A somogyi konvent II. Ulászló-kori oklevelei az Országos Levéltárban. (Első közlemény.)

mellett), de ma már ebben a formában is eltűnt helységben (olv. Csánki II. köt.. 621. 1.-t). A nádori oklevél fogalmazója nem tudta Mátyás király halálának pontos dátumát, amint erre az oklevélhez (Dl. 32 856.-8. sz. kivonat.) fűzött jegyzetben is utalok. Vidéken, segédkönyvek hiányában könnyen érthető s nem is jelentős, de az akkori ügyintézés sajátosságait megvilágító mulasztás. Külön is szeretném felhívni a figyelmet az 1492. augusztus 26-i, tanúvallomásokat írásba foglaló oklevél igen gazdag anyagára. Főszereplője Bornemisza János királyi kincstartó, budai várnagy a kor jellegzetes alakja, résztvett Dózsa seregének leverésében, nevelője volt II. Lajosnak. Minden bizonnyal II. Ulászló korának későbbi okleveleiben is találkozunk még nevével, ill. a somogyi konventnek az elkövetkező években közlésre kerülő okleveleiben is olvashatunk majd róla újabb adatokat. Ha ezek az adatok mind eorvütt lesznek, kísérelem meg, Fógel, Kubinyi s mások munkáinak idevágó megállapításait is figyelembe véve, életpályájának képébe beilleszteni a somogyi konvent idézett oklevelében (Dl. 19 840.-7. sz. kivonat) sűrűn emlegetett átpártolását („disszidálását") Miksa német-római császárhoz. Ez a tanúkihallgatási oklevél a tanúkat három csoportba osztotta: commetanei, vicini és conprovinciales. A commetancusok sora Thwli Imre alispánnal kezdődik s Gamási Bertha Györggyel, Andrássá Péterrel, Kozma Andrással és Rudas Gergellyel zárul. A vicini pedig Kyswthya-i Kelemennel, ill. Nagyberényi Boda Mátéval és Kató Lukáccsal, míg a conprovinciahsoké Szakácskölkedi Pálfy Tamással kezdődik és Dédi Ellyes Bálinttal és Vég Mátyással zárul. A commetancusokat (határbirtokosokat) és vicinusokat (a távolabbi „szomszédokat") összesítésében egy kalap alá veszi az oklevél. Ezek a közelebbi és távolabbi szomszédok azok, akik a legtöbbet tudhattak a szóban forgó ügyről, a többi „megyebeliek" (conprovincialisok), nyilván, kevesebbet. Nem lesz érdektelen a tanúk ily alapon való megkülönböztetésére vonatkozó adatokat a konvent valamennyi okleveléből összegyűjteni és más hiteleshelyck hasonló adataival egybevetni. A most közlésre kerülő, néhány oklevél is sok, részben már feledésbe is merült hely nevét őrizte meg. Vajon él-e még Bálványos határában a nyírerdőalja és a nagyerdőtorok dűlőnév? (Dl. 106 674.-4. sz. kivonat.) Forrásközleménycm kialakításánál követett szempontjaim és meggondolásaim tekintetében legyen szabad az olvasót az Évkönyvünk L, 1970. évi kötetének 34. és 35. 1.-n mondottakra utalnom. i. 1490. október 4. A somogyi Szent Egyed monostor konventje előtt Zakachkelked-i néhai Imre fia, néhai László fia Orbán, magára vállalván valamennyi testvérének s rokonának terhét, a következő bevallást tette: nagy szükségében a Somogy megyei Zakachkelked-i birtokon lévő, őt örökjogon megillető, nemesi telkének felét, amellyel dél felől néhai Zeles János fiainak, Mihálynak és Lászlónak, észak felől Zanyo Péter, nyugat felől pedig Zakachkelked-i Kis (Parvus) Pál fiainak, Antalnak és Ányosnak telkei határosak, Zabo Gergelynek és utódainak adta el 40 tiszta arany magyar forintért. Ez árban benne volt az ugyancsak Zabo Gergelynek eladott hat holdnyi szántóföld, amelyből két hold Hwzzyw-n van. (E két