Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)
Kubinyi András: A kaposújvári uradalom és a Somogy megyei familiárisok szerepe Újlaki Miklós birtokpolitikájában. (Adatok a XV. századi feudális nagybirtok hatalmi politikájához.)
Pált 1460-ban a vajda. Ügy látszik, hogy Üjlaki és Danes találkozása - ha egyáltalán létrejött - nem vezetett eredményre, mert Szerecsen már egy hónap múlva hatalmaskodott Danes birtokain, majd három év múlva újból. 186 Ez minden esetre arra utal, hogy Danes nem lépett be feltétlenül önként a vajda famíliájába, vagy legalább is ott maradása nem volt ment minden erőszak alól, az erőszakot pedig urának a megyében • tekintélyes birtokkal rendelkező familiárisa szolgáltatta. Danes rokonáról, Szerdahelyi Dersfi Istvánról, aki az 1471-cs Üjlaki-végrendelet idején Báti Bánfi Istvánként tanúskodott, nyilván ugyanez áll. Kaposújvár birtokáért 1445 óta rendszeres küzdelmet folytattak a Szerdahelyiek a társbirtokossá lett nagyúr Üjlakival, aki végül is erőszakkal a jelek szerint kiszorította onnan őket. Ügy látszik helyette építették fel az 1454-ben először említett bát: kastélyukat, amelyet végül is Üjlaki felégetett, és helyreállítására Dersfi István csupán a bosnyák király halála után kért engedélyt Mátyástól. 18 ' 3. sz. térképünk is mutatja, hogy a Szerdahelyieknek Üjlaki és familiárisai birtokai közé ékelődve nem sok lehetőségük volt az önállóságra. Hasonlót tapasztaltunk fenn Dombai Miklós esetében is. Mindez arra figyelmeztet, hogy a nagyhatalmú báróknak lehetőségük volt arra, hogy igen tekintélyes birtokos nemeseket is bekényszerítsenek famíliájukba. Már fent utaltunk arra, hogy azok a familiárisok, akiknek birtokai mintegy kiegészítették uruk uradalmait, lényegében megkétszerezték annak hatalmi befolyásának körét. Ha azonban csupa környékbeli nemessel vette volna magát körül, akiknek rokonsági kapcsolataik, esetleges családi érdekeik alapján uruktól eltérő céljaik is lehettek, akkor ezeket nehezen tudta volna saját céljai elősegítésére kényszeríteni. Nem véletlen ezért, hogy előszeretettel bízott meg familiárisi feladattal a délvidéken saját nyitrai birtokaival szomszédos középnemcseket, sőt elősegítette azoknak birtokszerzését Valkó és a szomszédos megyékben. Ezek itt gyökértelenek lévén, uruk akaratát képviselték, és annak teljesítésére délvidéki birtokos familiáristársaikat is kényszeríthették. Ilyenek voltak pl. Bucsányi, Ernőkei, Kaplati, vagy a már 1472-ben Üjlaki familiáris Récsényi Surányi János, akit 1477-ben helyezett át Üjlakról Jajcára. 188 Már több ízben említettük, hogy familiárisai a tekintélyes megyei középnemesség vezetői közé tartoztak. Az 1440-es években épp Somogyban kimutatható megyei nemesi szervezkedés vezetői közül többen tartoztak familiárisai közé. 189 Ugyancsak ott vannak 1447-ben a bárók és a megyei követek közötti csoportban, az előkelők között, a tizenhét személy közül hárman, Bucsányi, Emőkéi és az imént említett Szerecsen György Újlaki embere. De a megyei követek között is képviselve van famíliája, láttuk, hogy a későbbi „báró" Nagyvölgyi Bodrog megyét képviselte. IV Eredményeinket ezek után összefoglalva röviden a következő képet vázolhatjuk fel Üjlaki birtokpolitikájáról. Hatalma gerincét az általa betöltött és kormányzati és bírói jogkört biztosító országos méltóságai, elsősorban a macsói bánság, és az azzal szomszédos megyék jelentették. Erre, valamint családi birtokaira építve igyekezett megvalósítani céljait. Betöltött méltóságai és nagyszámú birtokai tekintélyes létszámú familiáris foglalkoztatását tették lehetővé, de egyben szükségszerűvé. Így a familiáris fogadást is be tudta kapcsolni birtokpolitikájá-
