Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Simonffy Emil: Somogy megye mezőgazdasági földbirtokstruktúrájának néhány kérdése 1935-ben

a kisbirtok részesedési aránya a 10 százalékot, és 7 községben volt 10 és 20 százalék között, érdekes, hogy az utóbbiból 4 „kisbirtokos" jellegű járásban feküdt. A szórtság ellenére megfigyelhetjük a kisbirtokos falvak bizonyos tömörülését. Egy ilyen csoport alakult ki Szigetvártól nyugatra és délnyugatra: Basal, Pata, Poklósi, Tótszentgyörgy, Kistamási, Gyöngyösmellék, Magyarújfalu, Szörény, Zádor, Drávagárdony, Darány, Istvándi, Szulok. Elgondolkoztató, hogy közvetlenül mellette nagybirtokos községek csoportja helyezkedett el: Pettend, Várad, Bürüs, Endrőc, Teklafalu, Lakócsa, Szentborbás, Potony. A kisbirtokos falvaknak sorát figyelhetjük meg a Rinya keleti oldalán: Drávaszentes, Komlósd, Somogyarács, távolabb Görgeteg és Kuntelep. Közvetlenül mellettük ismét találunk nagybirtokos falvakat: Somogytarnóca, Rinyaújlak, Rinyaszentkirály. A kisbirtokos falvak kisebb és lazább tömörülése figyelhető meg Kaposvártól nyugatra és a megye keleti határánál, Igal környékén. Találunk egy csoportot Csurgótói nyugatra: Porrogszentkirály, Porrogszentpál, Pátró, Belezna. Egyet pedig Nemeskisfalud, Ncmesdéd, Pat, Ncmesvid csoportjában. A kisbirtokos falvak ilyen csoportosulása és tömörülése ellenérc sem mondhatjuk, hogy Somogy megye valamelyik részén is jellegzetes kisbirtokos vidék alakult volna ki. Ugyanakkor a nagybirtokos falvak behálózták a megye egész területét, talán csak az északkeleti részen hagytak egy részt üresen. Megfigyelhető, hogy kisbirtokos és nagybirtokos falvak közvetlenül egymás szomszédságában feküdtek. Néhány példát említsünk erre: Somogytarnóca határából a kisbirtok csak 3 százalékban részesedett, közvetlenül mellette volt Drávaszentes, ahol a kisbirtok a határ 97 százalékát, Komlósd, ahol 96 százalékát foglalta el. Somogytarnóca 10 pusztából állott, tulajdonképpeni belterület nélkül, Drávaszentesnek és Komlósdnak pedig érdemleges külterülete nem volt.

13 A barcsi járásban Kálmáncsán a kisbirtok csak a határ 27,5 százalékát birtokolta, közvetlenül mellette feküdt Szulok és Istvándi, s az előbbiben a kisbirtok a határ 91,8 százalékát, az utóbbiban 80,1 százalékát foglalta el. Kálmáncsán a lakosságnak közel fele pusztán lakott, Szülőkhöz és Istvándihoz számottevő külterület nem tartozott. A példákat lehetne tovább sorolni, de ez is elég a probléma felvetéséhez. Ha a Kálmáncsához tartozó külterületi pusztákat levonjuk, az 1930-as népszámlálás szerint a mezőgazdasági foglalkozású keresők között 121 önálló, 19 cseléd és 76 munkás lakott a faluban, Istvándiban 210 önálló, 7 cseléd és 89 munkás, Szulokban 319 önálló, 32 cseléd és 62 munkás. így a tényleges falvak közötti különbség már nem is tűnik olyan nagynak. Ebből következik, hogy a falvak jellegének megállapításához a birtokviszonyok vizsgálatát szembesítenünk kell nemcsak a foglalkozási megoszlással, hanem a külterületek, elsősorban a puszták problémájával. Ennek vizsgálata azonban már szétfeszítené e dolgozat kereteit. Az 1935. évi birtokstruktúra egy hosszú történeti fejlődés eredménye. Ennek vizsgálata is túlhaladja pillanatnyi lehetőségeinket. Somogy megyében nem volt jelentős a kurialista nemesség, az öt kurialista falut a kisbirtokos falvak között találjuk.

12 Annál feltűnőbb azonban, hogy a jobbágyfalvak hosszú sorát találjuk a kisbirtokos falvak között (pl. Torvaj, Markóc, Szörény, Simonfa stb.

13

). Ez is arra hívja fel a figyelmet, hogy a kapitalizmus-kori községi közigazgatási határokat nem szemlélhetjük mereven, valójában az nem esett össze a tényleges települési renddel és csak a települések alapos, beható, egyedi elemző vizsgálata teszi lehetővé, hogy kialakítsuk a jellemző típusokat. Ezt a vizsgálatot viszont nem lehet, de valószínűleg szükségtelen is valamennyi községre elvégezni, elke-