Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)
Simonffy Emil: Somogy megye mezőgazdasági földbirtokstruktúrájának néhány kérdése 1935-ben
közös) a megye egész területének 48,8 százalékát foglalta el, ennél magasabb volt az aránya öt járásban (az igali, a szigetvári, a kaposvári, a barcsi és a csurgói járásban), a tabi járásban pedig mindössze o,i százalékkal maradt a megyei átlag alatt. A kisbirtok legmagasabb arányban az igali járás területéből részesedett, itt sem volt azonban a kisbirtokosok kezén a földterület háromötöde (59,6%), a lengyeltóti járásnak viszont alig valamivel több mint az egyharmad részét bírták (35,1%). A középbirtok a megye egész területének csak 2,9 százalékát bírta, négy százalékon felüli arányt csak a kaposvári és a marcali járásban találunk. A középbirtok tehát a megyében nem rendelkezett nagy területi súllyal. A nagybirtok foglalta el az összterület 46,7 százalékát, több mint félmillió holdat (541 597 kh). A nagybirtok aránya a megyei átlag fölé csak három járásban (a lengyeltóti, a marcali és a nagyatádi járásban) emelkedett, mindháromban azonban az összterületnek több mint a felét, sőt a lengyeltóti járásban több mint a háromötödét (60,1%) foglalta el. Ebben a három járásban a nagybirtok aránya meghaladta a kisbirtok arányát, az egyéni kisbirtok viszont csak az igali, a kaposvári és a szigetvári járásban foglalt cl nagyobb területet, mint a nagybirtok. A földbirtok-megoszlás helyes értékeléséhez azonban önmagában az összterület megoszlása nem elegendő. A 2. táblázatban a termőterület megoszlását mutatjuk be. Megyei viszonylatban az egyéni kisbirtok 2,6 százalékkal többet bírt a termőföldből, mint az összterületből, a közös birtok viszont 1,3 százalékkal kevesebbet, így a kisbirtok többlete végül is csak 1,3 százalék volt. A középbirtok 0,1 százalékkal többet, a nagybirtok 1,3 százalékkal kevesebbet bírt a termőterületből. Az egyéni kisbirtok részesedési aránya a Balaton melletti járásokban növekedett meg a legjelentősebb mértékben (a tabi járásban j,è%-kal, a lengyeltótiban 5,2%-kal, a marcaliban 3,0%-kal nagyobb). A kisbirtok a termőterületből is az igali járásban részesedett a legmagasabb arányban (59,o 0 /u), a lengyeltóti járásban a legalacsonyabb arányban (38,6%), a járások sorrendjében lényeges változás nem következett be, csak a tabi járás került a 6. helyről a 3. helyre, hat járásban volt a kisbirtok aránya magasabb, mint a megyei arány. A nagybirtok viszont az igali járás kivételével (itt az aránya 37,4%) valamennyi járásban a termőföldnek több mint a kétötödét foglalta el, legmagasabb az aránya a lengyeltóti járásban volt ( 5 6,5%). A 3. táblázatban a mezőgazdasági termelés szempontjából legfontosabb művelési ág, a szántóföld megoszlását mutatjuk be. Somogy megye 624 ezer hold szántóföldjének több mint a fele (56,4%) az egyéni kisbirtok tulajdonában volt, a közös birtok csak 1,0 százalékban részesedett a szántóföldből, így a kisbirtok összesen a szántóföld 57,4 százalékát bírta, azaz 7,3 százalékkal magasabb arányban részesedett a szántóföldből, mint az egész termőterületből. A középbirtok részesedési aránya 0,5 százalékkal magasabb, a nagybirtoké viszont 8,3 százalékkal alacsonyabb volt. Mind az egyéni kisbirtok, mind az egész kisbirtok részesedési aránya öt járásban haladta meg a megyei arányt (az igali, a csurgói, a szigetvári, a kaposvári és a tabi járásban), a kisbirtok a szántóföldből is az igali járásban foglalta el aránylag a legtöbbet (63,1%), és a lengyeltóti járásban a legkevesebbet (46,5%). Érdemes azonban felfigyelnünk arra, hogy a járások polarizációja lényegesen csökkent. Míg az összterületből való részesedés tekintetében a szélső értékek közötti különbség 24,5, addig a szántóföldből való részesedés
