Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Kelemen Elemér: A népoktatás Somogyban a dualizmus kezdő éveiben

vaslat sorsát. Az érdemi tárgyalásokhoz szükséges anyagi, tárgyi fedezetet alapítványok, adományok biztosították. 1868. augusztus 26-27-én a nagybajomi közgyűlés ismételten Csurgó mellett szavazott, s az egyházmegye küldöttsége október 20-án a képző megszervezését kérelmező emlékirattal kereste fel Eötvös Józsefet. Eötvös kedvezően fogadta a kérést és az ajánlatokat, támogatást is ígért, de ragaszkodott a képző állami jellegéhez. A népoktatási törvény kedvezően befolyásolta az események alakulását, 1869 májusában megindultak a gazdasági tárgyalások, amelyek - kölcsönös alkudozás és engedmények után - eredményre vezettek. A nyár folyamán megkötött szerződésben az egyházmegye az építkezéshez és a gazdasági kerthez szükséges földterületet, a gyakorló iskola céljaira felszerelt népiskoláját ajánlotta fel, és az intézet ideiglenes elhelyezését ígérte a gimnázium tatarozásra szoruló melléképületeiben. A minisztérium az építkezések haladéktalan megkezdését, az iskola felszerelésének és költségvetésének biztosítását vállalta. Ilyen előzmények után 1869. október 15-én kezdetleges körülmények között, az elhúzódó átalakítás miatt egy magánház hónapos szobájában - három tagú tantestülettel és 24 növendékkel kezdődött meg a tanév. Az első tanítási napon összeült igazgatótanács - Kovács Sebestyén Gyula elnökletével - „fölkérni határozta a V. és K. Minisztériumot, hogy valamint a képezde és a gyakorló iskola felépíttetése, úgy a képezdei köztartás felállíttatására szükséges intézkedéseket hovahamarább megtenni méltóztassék."

139 Az iskola decemberben költözhetett át a gimnáziumtól kölcsönkapott három tanterembe. A köztartást egy rozoga magánlakásban helyezték el, a gyakorló iskola a szűkös és elhanyagolt népiskolában maradt. Többszöri sürgetés után 1870 októberében Eötvös személyesen rendelte el az építkezés azonnali megkezdését. Halála után azonban a csurgói képző ügye lekerült a minisztérium napirendjéről. Az iskola személyi feltételei kezdettől elfogadhatóak voltak. Az első még minden tekintetben vegyes - tantestület élén Bárány Ignác személyében határozott, nagy munkabírású, kiváló szakember állott. „Neki köszönhető - idézhetjük Koltait -, hogy a csurgói képző a benne folyó munka és a felmutatott eredmény tekintetében az ország egyik legelső tanítóképzője volt."

140 Bárány Ignác szigorú igényessége az egyes tárgyak „módszertani menetének" begyakorlásában, a mintaórák, a hospitálások és a gyakorlati tanítások tervszerű összekapcsolásában mindvégig vezérelve maradt a csurgói képzésnek; kezdettől fogva közvetlenül és kedvezően befolyásolta a megyei népiskolai gyakorlatot is. Az 1870-71-es tanévben a megyei tanítóhiány pótlására egyéves tanfolyamot szerveztek. 1871 nyarától - több éven át - hathetes póttanfolyamokat indítottak. (1871-ben pl. 153 résztvevővel.) A csurgói tanítóképző így kezdettől fogva szerves része volt Somogy megye népoktatásügyének, valóban „népoktatási tanintézetnek" számított. A megyei „népoktatási tanintézetek" sorából - korszakunkban - hiányzik a felsőbb népiskola és a polgári iskola.

141 Nem volt a megyének egyetlen gazdasági iskolája sem.

142 1870-től indult erőteljes mozgalom a megyében a felnőttek oktatásának megszervezésérc. A tankerületi iskolatanács 1871. február 27-i ülésén a megye 16 községében összesen 415 résztvevővel szervezett felnőttoktatási tanfolyamokról számolt be a tanfelügyelő.

143 A népnevelési egyletek tevékenysége ezidőben