Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Kelemen Elemér: A népoktatás Somogyban a dualizmus kezdő éveiben

lius 22-én. Az Egylet - Eötvös szándéka szerint - felekezeti különbség nélkül kívánta összefogni a járás tanítóit. Tagjai azonban javarészt református tanítók voltak, alig néhány katolikus tanító kapcsolódott be a szervezet tevékenységébe. A felekezeti megnemértés és a később - a református papság részéről is - gyarapodó támadások ellenére az egylet életképesnek bizonyult, hű maradt alapelveihez: „Alakítsunk közakarattal tanítóegyletet! melyben nevelés- és módszertani fölolvasások, előadások és a népnevelés terén fölmerülő kérdések megvitatása által egymást kölcsönösen serkentve, buzdítva, segítve - fölküzdhessük magunkat a kor kívánalmának színvonalára."

m A Szigetvár-vidéki Egylet igyekezett megfelelni programjának: „rendesen vezetett gyűléseiben nem üres vitázások, hanem fontos nevelészeti és módszertani kérdések komoly és beható tanulmányozása képezte a tárgyi rendet."

124 Tizenkét tagú választmánya Elemy Sándor németújfalusi és Horváth Lajos darányi néptanító vezetésével dinamikus szervezője volt az egyleti életnek, élénken reagált a helyi, a megyei és az országos eseményekre egyaránt. A választmány 1870. április 7-1 gyöngyösmelléki gyűlésének többször idézett „Nyílt levele" az első nyilvánosságra hozott tanfelügyelői jelentésre reagált, mert úgy érezték, hogy a jelentésben „a néptanítói testületre nézve a viszonyok ignorálása folytán több méltánytalan észrevétel foglaltatott." Tapasztalataik összegzésével, a népoktatás mélyreható elemzésével hiteles képet adtak a korabeli állapotokról - és a tanfelügyelő számára is hasznos javaslatokat a legfontosabb teendőkre nézve. Ezen az ülésen határozták el az egyleti szakkönyvtár gyarapítását. (Lubrich Ágoston, Mennyei József, Bárány Ignác és Schwarcz Gyula műveivel) ; kialakították a következő közgyűlés napirendjét, és úgy döntöttek, ,,a Somogy megyei néptanítókhoz nyílt fölhívás intézendő, hogy alakítsanak minél több vidéken tanító egyleteket, és aztán egyesüljenek velünk egy tanítóegyletté."

12a Az 1870. augusztusára tervezett közgyűlés napirendjére az alábbi pályázatokat tűzték ki : a) „Az 1868.: 38. tc. hiányai, és mi lenne a törvényhozás teendője ezek orvoslására nézve?" b) „A testi fenyíték alkalmazása megengedhető-c a népiskolában?" c) „Bíráltassék meg a közoktatásügyi minisztérium által készített »Oraterv az egy tanítóval bíró népiskola számára«, mutattassék ki gyakorlatiatlansága és hiányai; készíttessék kimerítő tanrend!" d) „Miképp oktassa levelek fogalmazására a népiskolában a tanító a gyermekeket?" A Somogy megyei néptanítókhoz intézett felhívásban az egylet önképzésre, tapasztalatcserére serkentő funkciója mellett megfogalmazódott annak gazdasági-érdekvédelmi szerepe is: „anyagi helyzetünk emelésén, mely ránk nézve szint oly fontos, mint a szellemi, melynek érdekében azonban még addig mit sem tehetünk, csakis nagy megyei egyletek által lendülhetünk."

120 Ennek szellemében dolgozták ki „a n. képviselőház elé terjesztett alázatos kérvényüket a néptanítók fizetésének emelése és nyugdíjazása tárgyában."

127 Ebben a tervezetben a törvényben előírt fizetés dupláját (600, ill. 400 forintot) és ötévente 50-50 forintos előlépést, továbbá a tanítói nyugdíj-alap létrehozását javasolták. Az egylet tevékenysége a következő években is töretlen, jelentősége, hatása túllépte a szigetvári járás határait.

128