Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Kelemen Elemér: A népoktatás Somogyban a dualizmus kezdő éveiben

egyházi irányítás alatt működő népnevelési egyletek sajátos, az egyházak befolyá­sát biztosító szerepét fejti ki: „kötelességében áll tehát a társadalomnak a nép­nevelés munkája körül kifejtendő minden erejét a felvigyázás terén az igazgatói felelős hatalom erejével úgy egyesíteni, hogy a cél minden akadályon keresztül létesíttessék." 03 A „társadalmi felvigyázás" - véleménye szerint - „a népcsalád regenárciója által" valósulhat meg; e családi és vallási alapon szervezett közös­ségek „a lelkészek felügyelete s igazgatása alatt" fejtenék ki ellenőrző tevékeny­ségüket a családi, az iskolai és az iskolán kívüli nevelés (olvasókörök, egyletek stb.) területén egyaránt. Az állami felügyeletnek csak „az olvasás, nyelv és szá­molás tanítása körüli" ellenőrzés jogát biztosítaná. Az egyházi befolyás, az iz­raelita felekezeti iskolák számának növelését hirdette meg programjában - az emancipáció jegyében - Kunfi Adolf földbirtokos, a kaposvári választókerület egyik képviselőjelöltje is az 1869-es választások előkészületei idején. 0 ' 1 A népoktatási törvényjavaslatot érő támadásokra Tobak Benő válaszolt. „Kétfelé oszlik a vélemény a népiskolák rendezése felett. Egyik fél a felekezeti, másik a közös vagy községi iskolát tartja célirányosabbnak" - állapította meg cikkében. A felekezeti nevelés híveinek érveit - "ők nem akarnak jogtudóst, épí­tészt, költőt, szónokot, művészt, hírhedett gazdát: csak istenfélő vallás-erkölcsös embert és igaz hazafit" - képmutatónak, haszontalannak bélyegzi. „Örömmel üdvözölhetjük a népiskolai törvényjavaslatot - zárta gondolatmenetét -, mert ha eszméi érvényre jutnak, a népélet áldásos átalakulását vonják maguk után.''' 00 A kiegyezést követő időszak a népnevelés kérdésében - megyénkben is ­ellentmondásos, felemás állapotot mutat. Eötvös fellépését, a népnevelési egyle­tek ügyében kiadott felhívását és a népoktatási törvény előkészítő munkálatait nemcsak a hagyományos közöny fogadta; hanem az egyházak szerepének korláto­zásától félő és a népműveltség kiterjesztését elutasító konzervatív körök szervezett fellépése is. A népnevelési egyletek ügyét, a népoktatás állami rendezését néhány liberális földbirtokoson, egy szűk polgári-értelmiségi és hivatalnoki rétegen kívül elsősorban a tanítóság egy része képviselte; közülük kerültek ki a népoktatási törvény legharcosabb szószólói és támogatói. Legjobbjaik pedig, a kényszerű komp­romisszumokat is bírálva, a mindenkire - társadalmi hovatartozásra és felekezeti különbségre való tekintet nélkül - kiterjedő, egységes és ingyenes állami népokta­tás megvalósítását, a tanítók felekezeti függetlenségének a biztosítását követelték.. 4. A NÉPOKTATÁSI TÖRVÉNYT BEVEZETŐ HATÓSÁGI INTÉZKEDÉSEK Milyen volt Somogy megye népoktatása a magyar közoktatásügy nagy vál­tozásának küszöbén? Az első tanfelügyelői statisztikai jelentés rögzítette a legfon­tosabb adatokat, s ez lehetővé teszi, hogy az 1868-69-es helyzet leírásán túl az 1863-as összeírástól eltelt hat év változásait is számbavegyük. Az 1863-as összeírás 316, az 1869-es tanfelügyelői jelentés 317 somogyi községről tud, közülük 293, ill. 294 küldött be statisztikai táblázatot. (1863-ban 266, 1869-ben 271 községben volt iskola; a helytartótanácsi intézkedések és a helyi sürgetés eredményeképpen 5 község lépett ki az iskola nélküliek sorából.) Többet mond az iskolák számának változása: 345-ről 368-ra. A 23 új iskola az 1864-65­ben elindított iskolaépítési akció nemvárt sikerét jelzi. A tanítók száma 407-ről

Next

/
Oldalképek
Tartalom