Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Vörös Károly: A magyarországi városfejlődés a dualizmus korában. (Különös tekintettel Kaposvár fejlődésére.)

lását mennyiben idézte elő éppen legfontosabb központi funkcióinak a magyar nemzeti piac szerkezetébe sokáig beilleszkedni nem képes bécsi és alsó-ausztriai irányulása, s hogy ugyanez hogyan vezetett majdnem hasonló válsághoz Győr esetében is. Ha központi funkciók nélkül városok nem tarthatják fenn magukat, még ha megvan hozzá a joguk is (erre legjobb példa a r. t. városként is fejlődésképtelennek maradt egykori bánya- vagy kereskedővárosok, amiket még egyes, de már csupán regionális közigazgatási funkciók odatelepítése sem tudott fejleszteni), - ugyanez áll (a fenti és még sorolható példák tanúsága szerint) még egyes központi funkciók megléte esetén is a megfelelő infrastruktúrának vagy legalább minimumának előzetes megléte nélküli településekre. Ez a modern kori várostörténeti kutatás egyik jelentős feladatává teszi a városfejlődés meghatározott típusainak megfelelő minimális infrastruktúra kutatását. b) A vasútforgalomba való bekapcsolódástól természetesen nem függetlenül, de nem mindenben attól befolyásolva bontakozott ki a dualizmus korának időben másik nagy városfejlesztő tényezője, a kereskedelem. A városokban, amelyeknek gyors vagy nagyszabású fejlődését az ország térképén végigmenve megállapíthatjuk a fejlődés kezdeténél, mindenhol a kereskedelem megteremtette központi funkciókat találjuk: kereskedőházaikkal, raktáraikkal, telepeikkel, és az őket ellátó sajátos kereskedelmi-forgalmi népességgel. Mindennek a vasúti hálózatba való bekapcsolódása a 70-es években még további, kezdetben hatalmas - bár a korszak vége felé már hanyatló - támogatást nyújt. A kereskedelem azonban - éppúgy, mint a vasútépítés - a modern városfejlesztésben - s kivált a dualizmus kori Magyarországon - már nem egészen egyértelmű szerepet játszik. Az árúforgalom csatornáinak - elsősorban éppen a vasúthálózatnak - szerepe ui. kettős. Egyrészt bizonyos fokig decentralizál: elsősorban a technikai bonyolítás, az áruforgalom síkján. Lehetővé teszi sok kisebb helyi gyűjtő és elosztó piac létrejöttét: az árut közelebb viszi a vevőhöz és az igényt az eladóhoz : mindenekelőtt pedig olyan áruféleségeket von be a forgalomba, melyek azelőtt nagyobb távolságra (a víziúttól eltekintve, aminek megközelítése egy távolságon túl azonban már szintén nem volt rentábilis) szállíthatatlanok voltak. Elsősorban az Alföld terményeire s a hegyvidék fájára gondolunk, később ez az igény kiterjed az egész országból a zöldségre, a gyümölcsre, az élő állatra stb. Mindez kétségtelenül számos helységbe visz be most egyfajta élénkülő kereskedelmi életet, kereskedőket, fuvarosokat stb. - Ugyanakkor azonban a kereskedelem csatornáinak ilyen kiépülése magának a nagy üzletnek, a valódi kereskedelemnek a vonatkozásában egyre erőteljesebben centralizál is. Sokat és részletesebben lehetne beszélnünk Budapest gazdasági, ezen belül közlekedési és kereskedelmi központosításáról. Annyit azonban még itt is meg kell mondanunk, hogy a közlekedési centralizáció nyomán a magyarországi vidéki városok nagy, korábban meglehetősen önálló terménykereskedelme aránylag gyorsan leépül: s ezzel együtt maga a város fejlődésében korábban oly jelentős szerepet játszó kereskedelmi tőkéfelhalmozódás is kihúzódik a városból. Szemes terményben, fában, borban Magyarországon is a nagy üzletet csakhamar kizárólagosan Budapesten kötik, vagy (az ország nyugati részeit illetőleg) Bécsben, és a jelentősebb hitelekért is egyre inkább Budapest bankjaihoz kell fordulni, mivel a helyi bankok fejlődése is budapesti kapcsolataiktól, azok erejétől fog függeni. S mivel ráadásul maga a kereskedelem bonyolítása ekkor s a hazai technikai feltételek s igények mellett általában is még nem alkalmas a népességszám huzamos, nagyobb arányú,