Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)
Tóth Tibor: Az úrbéri viszonyok megszüntetése a mernyei uradalomban
-, joga csak a megváltakozás utáni kamatok élvezetére vonatkozik, maga a tőke törzsvagyonként érintetlenül fenntartandó. Indokolt esetben ez a vagyon is használható érvényes kamatok mellett visszatörlesztendő kölcsönként, illetve beruházási forrásként is. Ez utóbbi esetben a kérelmet a metropolitai jogkörénél fogva egyházi vagyongondnoki teendőket is ellátó esztergomi érsekhez kellett felterjeszteni, aki azt a főkegyúrhoz, tehát az udvarhoz, illetve 1870 után a kultuszkormányzathoz továbbterjesztette. 90 Ilyen módon tehát a megválakozás kapcsán befolyt tőke kivonódott mind az uradalom, mind pedig a Rend hatásköréből. Pedig ezekre az összegekre nagyon nagy szükség lett volna. Az elengedhetetlenül szükséges beruházások szinte elképesztő méretű összegeket emésztettek föl. 18671883. között az épületellátottság, az eszköz- és az állatállomány fejlesztése több, mint félmillió forintot vett igénybe. 91 Az eszközök ilyen méretű lekötése szükségszerűen csökkentette a forgótőkét is, az uradalom évről-évre passzívákkal viaskodott - miközben nagy összegeket beruházott -, gyakran a mindennapi pénzszükségletet is kényszereladásokból kellett fedeznie. 1883-ban az uradalom dobszai kerülete volt az egyetlen olyan nagydobszai adóalany, amelyet adóhátralék miatt végrehajtás fenyegetett. 92 Hogy a nehézségeken végül is az uradalom úrrá tudott lenni, azt a nagyon radikális és kizsákmányoló takarékosság bevezetése mellett annak is köszönhette, hogy jó kapcsolatokat teremtve az illetékesekkel, a megváltakozási tőke egy, ha kisebb hányadát is, saját céljaira felhasználhatta. Ezt a felhasználást összesítettük a 183. lapon lévő táblában, így próbáltuk a jobbágyfelszabadítás pénzügyi mérlegét elkészíteni. Mint látjuk, a megváltás a Rend számára több, mint félmilliós bevételt jelentett, a tőke nagyobb részét, 88%-át azonban földtehermentesítési, illetve egyéb vinkulált állampapírokban kapta. Itt a tényleges bevétel azonban - mint tudjuk - a kötvények névértéke utáni 5 0 o-os kamat volt - eltekintve most az esetleges sorsolási nyereményektől -, azaz az össztőke évi 4,4%-a. Hasonlóan kamatozott a 12%-nyi készpénztőke is az össztőke 0,6" o-ával. Ezeknek az összegeknek a kamatoztatására azonban itt nem került sor, miután, mint látjuk, megfelelő engedélyek birtokában a remanenciák utáni egész tőkét tartaléktőkeként sikerült Kaposvárott 6%-os kamatozású takarékbetétbe fektetni. Hasonló tranzakcióval tudták elhelyezni a szőlődézsma után befolyt készpénz egy részét is, és ez a két összeg jelentette a biztosítékát annak, hogy a 90-es évek második felétől megszüntethessék a kényszereladásokat. A készpénzek kisebb része pedig szintén engedéllyel - törlesztése annuitásokban történt - ponyvák, cséplőgépek, talajművelő eszközök beszerzése, illetve épületfelújítási célokra szolgált. A későbbiek során az uradalom egyik legsikeresebb beruházásának bizonyuló Boxberg-birtok megvétele Orciban is a megváltakozás összegéből történt. Nagyon sok nehézséggel járt a kötvények felszabadítása, 93 viszont nagyon kifizetődött. Az engedélyező okirat ugyanis a felhasznált kötvények névértékében 40 évi részlettörlesztést írt elő, így aztán 1922-ben a rendfőnök a még nagyobb részt jelentő hátralékokat inflációs koronával könnyűszerrel kifizette. E sikeres felhasználás mellett mindenképpen kárt okozott az uradalomnak, hogy a váltságtőkéknek majdnem a felét 4%-os kamatozású korona járadék papírokban kellett hagyniok - a konvertálásra 1893-ban került sor -, és így a 20-as évek elejének az inflációja ezt az összeget szinte teljesen semmivé tette. 9 ' 1 Ha most már az eltelt félszázad eredményeit rögzíteni akarjuk, eredményként az uradalom oldaláról a nagyüzemi fejlődés lehetőségeinek a megteremtését
