Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Kubinyi András: A kaposújvári uradalom és a Somogy megyei familiárisok szerepe Újlaki Miklós birtokpolitikájában. (Adatok a XV. századi feudális nagybirtok hatalmi politikájához.)

d) Dunántúli megyék, ahol Újlaki birtokos. Komárom Vas Veszprém Zala I család 5 család 11 család 11 család e) Dunántúli megyék, ahol nincs Újlakinak birtoka. Győr Sopron 3 család I család Táblázatunk világosan mutatja, hogy azok a megyék, ahol több, Üjlaki szolgálatában álló familiáris család élt, általában nem azonosak azokkal, ahol nagyobb birtokai terültek el. Ugyancsak nem esik feltétlenül egybe a familiárisok nagyobb száma az Üjlaki kormányzata alatti területtel. Ez azért meglepő, mert arra gondolhatnánk, hogy Üjlaki olyan, báni, vagy ispáni hatásköre alá tartozó megyékből választotta familiárisait, ahol neki magának nem, vagy csak kevés birtoka volt, hogy hatalmát a szolgálatában álló nemeseken keresztül érvényesíthesse. Baranya és Tolna esetében ez ki is mutatható, de pl. Bodrog megye alig van képviselve familiárisai között. A legfeltűnőbb azonban táblázatunkban az, hogy az az öt megye, ahonnan tíznél több familiáris család szolgált a vajdának: Somogy, Baranya, Tolna, Veszprém és Zala, földrajzilag egy egységes tömböt képez, amelyet pontosan körbevesznek olyan megyék, amelyek szintén adtak familiárist Üjlakinak, csak jóval kevesebbet. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a központi, öt megyéből álló tömb központja Somogy megye, és számszerűen ez adja a legtöbbet, lehetetlen észre nem vennünk, hogy ennek a megyének centrális szerepet kellett betöltenie Üjlaki familiáris-politikájában. Ehhez még meg kell jegyeznünk, hogy a Somoggyal szomszédos - szintén tíz családnál több familiárist adó megyékben, valamint a Somoggyal dél felől szomszédos Kőrös és Verőce megyékben azok a birtokosok, akik Üjlaki szolgálatában állottak, lényegében ugyanazok, akik Somogyban is, és legtöbbjüknek a birtokközpontja épp Somogy. Harminckilenc családra maradt adatunk, amelyek birtokait ismerjük, és akik Üjlaki szolgálatába állították egy, vagy több családtagjukat. Közülük tizenhat: Anthimi, Danes (Szerdahelyi), Disznósi, Dombai (nem azonos a tolnai Dombai családdal), Emőkéi, Himfi, Huszár, Perneszi, Somogyi, Szentgyörgyi Vincze, Szerdahelyi (Ders-ág), Szerecsen, Térjék, Török, Viszlai, Zopa, volt mint mondottuk somogyi birtokos, azaz az összes családok majdnem fele. Az Anthimi, Danes, Dombai, Perneszi, Somogyi, Szerdahelyi, Szerecsen, Török és Zopa családoknak birtokközpontja is ide esett, azaz az összes familiáris családok 25%-a, közel negyedrésze somogyi illetékességű volt, hogyha szabad ezt a kifejezést a középkorra visszavetíteni. Bizonyos mértékben ettől eltérő képet kapunk, ha Üjlaki és familiárisai birtokában lévő jelentősebb birtokközpontokat, várakat, kastélyokat, mezővárosokat hasonlítjuk össze. Az által, hogy valaki egy megyében néhány faluban birtokos volt, részt vehetett ugyan a megye közéletében, esetleg hangadó is lehetett; de birtokrészei nem szolgálhattak a feudális anarchia küzdelmeiben támaszponttul. Éppen ezért következő táblázatunkon azokat a birtokközpontokat tüntetjük