Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)
Kanyar József: Kaposvár mezőváros művelődéstörténetéből a kései feudalizmus idején
•senki sem akarja tagadni a megyei könyvtár alapításának a feudális jellegét, mégis többről volt benne szó, mint a megyei nemesség házi könyvtáráról, már a reformkori mezővárosi polgárosodás irányába is mutató demokratikus értelemben vett könyvtárról is beszélhetünk vele kapcsolatban, amelynek - az alapítási szándékon túlmenően a mezővárosban élő, a megye és az uradalom szolgálatában álló ügyvédek, orvosok, officiálisok, megyei tisztviselők, gimnáziumi tanárok, stb. mind-mind az olvasói lehettek. A mezővárosi közművelődés kapcsán - a könyvtár mellett - mindvégig jelentős szerepet játszott a város kulturális életében a színészet, lévén a mezőváros lakossága a reformkori teátristáknak minden időben a leghálásabb „nagyérdemű" közönsége. A Karnyónét társulatának leírató Balogh István játékszíni igazgató, az egykori mosdósi elszegényedett nemesi család sarja, több alkalommal is tartott előadásokat a város falai között. Először - feltehetően - 1821-ben, másodszor pedig 1827 nyarán játszottak Kaposvárott a társulat teátristái. Maguk a város vezetői is jó mecénásai lehettek Balogh társulatának, miután tudomásunk van arról, hogy 1828. jan. 6. és febr. 24-i között még a városháza üléstermét is átengedték az előadások céljaira. Sőt, a város vezetőivel való jó kapcsolat következtében - az előadások után szélnek eresztett társaságból - Balogh István igazgató visszamaradt másfél esztendőre nótáriusnak a mezőváros szolgálatában. Arról is van tudomásunk, hogy 1830. aug. 2-án is játszottak a város falai között, ekkor azonban a Korona szállóban, ahol már a Hamletet is bemutatták .a városban először. (Az első Hamlet előadás a megyében ugyanezen év tavaszán: Köttcsén volt!) A kaposvári Hamlet előadásnak 60 Ft volt a bevétele, ez volt a legjövedelmezőbb produkció a 29 előadás közül. Sőt arról is van tudomásunk, hogy a 31 különböző darabot bemutató augusztusi játékszíni szezon utolsó napján: augusztus 29-én már szabadtéri előadást is tartottak a város piacán. 51 Igaz, hogy a mezőváros nem a folyamatos művelődés városa volt, hanem egy olyan közösségé, amelyben a művelt emberek világító fáklyaként vették át •egymástól a tennivalók stafétabotját, a többség azonban csak lemaradva kullogott e kulturális törekvések és vágyak után. Tehát a szálfaigények, egy-két kiváló ember kimagasló kulturális igénye a tájon, a kor társadalmából fejjel kiemelkedve, magányosan ugyan, de szűk baráti kör megértésére támaszkodva végzetr közművelődési tevékenység volt e kor mezővárosára a jellemző: egy-egy ember a város élén, egy-egy ember a megyeházán, egy-egy ember az uradalmi központban, egy-egy ember a gimnáziumban, egy-egy ember a kórházban, egy-egy ember a levéltárban, egy-egy ember a megyei könyvtárban és olvasó egyletben, később pedig a város egyetlen irodalmi és művészeti társaságában, egy-egy ember a múzeumban és egy-egy kimagasló alkotó művész a város falai között. Ha Kaposvár pályafutását a magyar kapitalizmus korszakában rendezett tanácsú városként is végezhette el, miután gazdasági és kereskedelmi szerepe még a kései feudalizmus zárókövénél is meglehetősen jelentéktelen volt, addig a reformkori mezőváros falai között jelentős, de különböző előjelű, és mégis azonos célokat szolgáló kulturális törekvések öltöttek - intézményesen is - testet. E kulturális törekvések, akár a mezőváros kispolgárságának is voltak az igényei, akár pedig a nemesi vármegyéé - Kaposvár megyeszékhellyel — mindkét törekvés - előremutató módon - a polgárosodás jegyében végezte el a munkáját s általuk jelentős kulturális javak és tőkék kerültek át a kapitalizmus időszakába.
