Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Kanyar József: Kaposvár mezőváros művelődéstörténetéből a kései feudalizmus idején

szonnal az iskola felállítása, amelynek ráadásul még a tanítóit is kivette a megye a hatáskörükből. Az újtípusú nemzeti iskola nem volt népszerű a megye előtt sem. Népszerűtlenné válásában jelentős szerepet játszott, hogy benne a Józsefi koncepció favorizálását látta a megye, főképpen pedig a német nyelvnek az erőszakolását. Ezt az ellenszenvét a megye nem is rejtette véka alá. Amikor a mezőváros illetékessége alá visszahelyezte a tanítókat, ugyanakkor közgyűlési rendelettel írta elő a megye valamennyi iskolája számára a magyar és a latin nyelven: a ,,régi módon" („more antiquo") történő tanítást. Noha a megye ezt a határozatát még az új uralkodó idején is fenntartotta a helytartótanáccsal szemben, mindazonáltal a nemzeti iskola nem szűnt meg a mezővárosban. S ha - végső soron - még nem is oldódott meg az iskola minden ügye, sorsának a tovább alakulása teljesen összefonódott az alapítandó új gimnázium sorsával, miután annak megnyitása előttt véglegesen rendezni kellett a mezővárosi nemzeti iskola ügyét. A megye is így látta, amikor közgyűlési jegyzőkönyvébe foglalta álláspontját: „Ut antequam ad tractatum cum statibus de erigendo in gremio comitatus huius gymnasio descendat, declaretur, hoc non aliter fieri posse, quam si prius scholae nationales et vernaculae in sede gymnasii cum tribus constituantur et dotentur. A feudalizmust felbontó árutermelés folyamata a kései feudalizmus utolsó félszázadának a fordulóján egyre központibb szerephez juttatta a megyeszékhelyi mezővárost. Ennek következtében már kétféle kulturális törekvés is jelentkezett a falai között. Az egyik igény a mezővárosé volt, a másik pedig a nemesi vármegyéé: Kaposvár megyeszékhellyel. A mezőváros igénye, mint autochton törekvés - gazdasági alap hiányában - csak a három osztályos nemzeti iskoláig jutott el, amely a kisvárosi polgár, a mesteremberek és a kereskedők gyermekeinek a nevelésében volt nélkülözhetetlen a számára. A megyei nemesség igénye azonban már jóval több volt ennél, gimnáziumot akart létrehozni a magasabb képzettségre törekvő polgárság, közte saját gyermekei nevelésére. Lényegében tehát Kaposvárott két különböző előjellel, de azonos célokat szolgáló kulturális törekvéseknek lehettünk a tanúi, mindkét törekvés a polgárosodás jegyében végezvén el munkáját. Míg azonban a helyi polgárság csak a nemzeti iskoláig jutott el, úgy azonban, hogy annak segítségével az induló gimnázium kezdeti hiányosságait is pótolta, addig a nemesi igények már Kaposvár székhellyel gimnázium kiharcolásán, majd könyvtár alapításán fáradozhattak. Míg Kaposvár mezőváros polgárait a megyeszékhelyi elsőség vágya fűtötte a kulturális törekvéseiért való áldozatvállalásában, addig a megyei nemesség sem akart lemaradni - főképp jobbjaiban nem - más megyék áldozatos középiskolaalapító tényezőitől, ha a megkésett szándékait a kezdetben nem is koronázta siker. A századforduló első éveire azonban már véglegesen kitapinthatóak voltak az új gimnázium alapításának az igényei Kaposvárott. Alapítását ekkor már a vármegye is mind hangsúlyozottabban követelte. Nem véletlenül adta országgyűlési követei részére 1802-ben azt a 8. számú utasítását, hogy ne egyezzenek bele a pécsi akadémiának Győrbe történő áthelyezésébe, mivel az „ezen még gimnáziummal sem rendelkező megyéből" nagy távolságra esik és így az ország egész déli vidéke akadémia nélkül maradna, különösképp Somogy, „melynek kebelében nincsenek iskolák, nagyon terhes lenne az ifjúság neveltetése, tanitta-