Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Kanyar József: Kaposvár mezőváros művelődéstörténetéből a kései feudalizmus idején

földesúrnak az irtáshoz való feltétlen tulajdonosi és birtoklási jogát. Mindez a telken kívüli jobbágyi földhasználat labilissá tételével ismét csak - ha egyenlőre potenciálisan is - az életviszonyok súlyosbodásának az irányába mutatott. Kérdéses most már az elmondottak után: ha a településnek mind a mezővárosi rang megszilárdulása tekintetében, mind pedig az úrbéres községek közé való lecsúszásra egyformán reális esélye volt: végül is mi döntötte el ezt a dilemmát egyegy település számára? A XVIII. század közepén kiterjedő földesúri árutermelés Kaposvárt is elkerülhetetlenül érintette. A gyakorolt hatás azonban feltétlenül kettős volt. Az árutermelő nagybirtok piaci igénye, az áruk szállítása iránti szükséglet, az üzemi fejlődéssel együttjáró adminisztrációs differenciálódás alkalmas volt olyan energiák felhalmozására, amelyek bármely, így Kaposvár településének a fejlődését is elősegíthették. Ugyanekkor a hatás másik oldalaként az úrbéres településekre is egyre jelentősebb terhek nehezedtek. Ezt is felfedezhettük Kaposvár esetében. Gondoljuk csak meg, hogy 1766-ban az itt lakó népességnek még a negyede iparos és kereskedő, 1828-ban pedig már csak cgyhatodnyi az arányuk, úgyhogy számszerűen is alig nőnek. Kaposvár földrajzi helyzetének köszönhette végül is, hogy a földesúri árutermelés komplex hatásrendszeréből elsősorban azok az összetevők érték, melyek a mezővárosi státus rögzítődését eredményezték, úgy azonban, hogy népességének a kettőssége a továbbiakban is meghatározta fejlődését a hozzá hasonló jellegű és nagyságú településektől - Keszthely, Kismarton, Tata - eltérő útra szorítva. A város lényegében 1848-ban is ezért követelte az 1848. évi 9. t. c. hatályának a saját magára való kiterjesztését, miután köztudott volt, hogy a mezőváros már a Mária Terézia alatti úrbér „behozatalakor" is fel volt mentve a „parasztúrbér" alól éppen a „közjó tekintetéből". Ezért indokolta jogi állapotát az úrbéri örök egyesség periratában a város lakossága - mondván, hogy ha „az 1848. évi 9. t. c. jótékonysága reájuk ki nem terjesztetik, sorsuk rosszabbá válik a földművelő községekénél, pedig az ily mezővárosok nem kevésbé fontosak az államra amazoknál. Itt nagyobb a remény iskolák, más közintézetek alapításához, ilyen mezővárosok nagyobb közterhet viselnek, fogyasztási adó, katonatartás, közigazgatási költségek, ha a mezőváros az állam által meg nem váltatnék, elviselhetetlen teher lenne 1848 óta nem fizetvén a tartozásokat, azok halomra gyűlvék, most ezeket megfizetni, magukat megváltani és az úrbéri kárpótláshoz is más faluk javára adójuk arányában járulni, elviselhetetlen teher lenne. Minthogy tehát a váltsági alaphoz mindenki egyaránt hozzájárul, nincs egyéb hátra, mint minden úrbéri természetű birtokot kártalanítani. Kaposvárott az úrbéri telek csekély, mert a nép nagymennyiségű írtványok birtokában van, úgyhogy a község létezésének alapját nem annyira az úrbériség, mint inkább az irtványok képezik, melyeket megszállatási okirat mellett kaptak a földesúrtól akkor, midőn régibb időben, a háború miatt, a községek elpusztulván, a gondosabb földesurak a községeket újra megtelepítették s így akkor a földnek a tulajdonosa kevés hasznát vehetvén, egyesség mellett kiadta a népnek anélkül, hogy az adóalapjához csatolhatta volna.

2 Milyen volt a megye általános helyzete - főképp a kézművesipar és a kereskedelem tekintetében - korszakunk idején? Idevágóan elég vigasztalan az a vármegyei főjegyzői helyzetjelentés is, amelyet 1761. november 9-én készített az