Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)
Bendefy László: A juti gátak és a Balaton török-kori magas vízállása
tük három olyan térkép, amelyeken a Balaton rajza is látható. Közülük egyik 11 szignált. A másik két térkép'- az előbbivel egykorú, azonos tintával, azonos papíroson, azonos kézírás, szignálatlan; a térképeken az egyedül Mikovinyre jellemző pozsonyi kezdőmeridiánhoz rendelt fokhálózat ceruzával van feltüntetve. A Bél Mátyás kéziratos művében található térképvázlatok - minden kétséget kizáróan - Mikoviny művei, éspedig ezekről az akadémiai példányokról készült másolatok. Müller Ignác 1769. évi sokszorosított térképén a Balaton Mikoviny Balatonjának kissé javított átvétele. Az eddig említetteken kívül van még egy igen értékes, nagyméretű kéziratos térkép is hazánkról, amely a Hofkriegsrat számára készült hadműveleti térkép volt. Borbély Andor szerint ez a térkép a Müller Ignác-íéle sokszorosított mappa eredeti kéziratos példánya. 13 Mivel ez a mappa az 1750-es években készült, sokszorosításban pedig csak 1769-ben jelent meg, az a kérdés, hogy valóban Müller kézirata-e, még további tanulmányozást igényel és csakis Bécsben dönthető el. Figyelemre méltó, hogy a Hofkriegsrat térképén Mikov'my három akadémiai térképvázlatának elemei gondosan össze vannak dolgozva. Nagyon valószínű, hogy van valahol Bécsben Mikovinynek egy olyan tisztázati példányú térképe is a Balatonról, amelyen e három akadémiai térkép legsikerültebb elemei külön is össze vannak már dolgozva. A Hofkriegsrat térképe egyébként egyetlen új elemet tartalmaz az akadémiai Mikoviny-kéziratokkal szemben, s ez: a tihanyi .Jossa antiqua". Amennyiben ennek az ősi ároknak feltüntetése nem Mikovinytől származnék, akkor bizonyosra vehető, hogy az 1750-es évek táján a Hofkriegsrat a C 7075 jelű kézirat tökéletesságének érdekében reambulációt hajtott végre. A most tárgyalt térképeken a Balaton legnagyobb mélysége fel van tüntetve. Ez a bejelölés Mikovinytől ered. A fenéki révtől a tihanyi révig terjedően a tó közepe táján, de Szigligetnél az É-i parthoz közelebb, két szaggatott, párhuzamos vonal között ezt jegyezte fel: ,, Maxima bujus Lacits profunditas 6 Orgy arum Hexapedarum. 1 ' 1 A Veszprém megyét ábrázoló lapon ez a bejegyzés hiányzik. A Müller-íélc térképen, valamint a Hofkriegsrat kéziratos térképén ugyanez a szöveg így hangzik: „ Maxima profunditas bujus Lacus observata quae constituit 6 Org. (yarum) Vien. (nensium)." A ,, maxima . . . profunditas" kifejezésből következik, hogy Mikoviny a Balatonon eléggé sűrű hálózatú mélységmérést hajtott végre, mert csakis így tudta meghatározni, hogy hol van a legnagyobb mélységeket jelölő övezet a tóban. Mivel mindkét szerzőnél ugyanazt a jelölést találjuk, sőt az 1755-ös feldolgozás a Mikoviny-léle szöveget az „observata" szóval megtoldja, (ami azt jelenti, hogy ellenőrizték a tó mélységét) a szóbanforgó közlést úgy értelmezzük, hogy az 1735-1760-as években a tó legnagyobb mélysége a fenéki és a tihanyi rév között, vagyis a déli medence teljes bosszúban 6 bécsi öl = 36 láb, azaz 11,4 m volt. A Zólyomi (1971) fúrásai nyomán készült balatoni szelvények közül kettő (Gyenesdiás-B.-berény és B.-akali-B.-szemes) harántolja a fenti övezetet. A fúrási adatok alapján megállapítható, hogy a Mikoviny és Müller által megmért
