Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Szakály Ferenc: A Dél-Dunántúl külkereskedelmi útvonalai a XV. század derekán

ungarischen Marktflecken unter der Türkenherrschaft. In: Pickl, Die wirtschaftlichen Auswirkungen . . . i. m. 246-251. és az ott idézett irodalom. 231. A dunántúliakra: Rúzsás i. m. 202-203. 1., Szakoly, Tolna megye... i. m. 50-51. 1.; Gyöngyösre és környékérc: N. Kiss István, 16. századi dézsmajegyzékek (Borsod, Heves, Bereg, Bihar és Közép-Szolnok megyék) Bpest, i960. 76-80 1., vö. Szakály, Zur Kontinuitätsfrage . . . i. m, 252., 257-258. I. 132. Okairól: Szakály, Zur Kontinuitätsfrage . . . i. m. 262-267. I133. Debrecen kereskedelcmtörténeti szerepét ugyan még mind a mai napig nem sikerült a maga teljességében tisztázni, kiemelkedő jelentőségének bizonyítékaként elég itt idézni: Szabó István, A tokaji rév és Debrecen 1565-67-ben. Debreczeni Képes Kalendárium 1934. 89-97. 1. 134. Szakály Ferenc, Balázs deák gyöngyösi kereskedő üzleti könyve. Adalékok a hódoltsági terület és Nyugat-Magyarország kereskedelmi kapcsolatainak történetéhez a XVI. század végén. AtSz. (sajtó alatt.) 135. Ez a tipizálási módszer, amely a kereskedelemnek a mezőváros életében betöltött szerepéből, termelés és kereskedelem kapcsolódásból indul ki, nem tekinthető egyedüli helyes megközelítésnek. Emellett is kísérletnek szántuk, első próbálkozásnak, amelyet a további kutatások minden bizonnyal finomítani, sőt sok tekintetben módosítani fognak. Mindaddig, amíg a legjelentősebb hódoltsági mezővárosok egész soráról - pl. Békés, Simánd, Mezőtúr, Ráckevi stb. (Ezekről mint jelentős hódoltsági kereskedőközpontokról: Takáts Sándor, A dunai hajózás története a XVI-XVII. században. MGTSz 7 (1900) 172-175. 1.) - néhány szórványadat alapján igyekszünk képet rajzolni, az ilyenfajta kísérletekben természetszerűleg sok hipotetikus elemet kell alkalmaznunk. 136. Ez a tényező pl. Debrecen kiemelkedésében is nagy fontosságú lehetett. Itt nem részletezhető adatokból úgy tűnik, hogy leginkább a szintén határközeiben fekvő Ráckevi gazdasági helyzete hasonlítható össze Kálmáncsehiével. Vö. Makkai László, Pest megye története 1848-ig. In: Pest megye műemlékei I. Bpest, 1958. 103-104., 109-111. 1. 137. Erre jó példával szolgál Bálint Sándor érdekes kérdést feszegető, de téves magyarázatoktól hemzsegő tanulmánya: Szegedi világ Debrecenben. A debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-67. Debrecen, 1968. 219. 1., aholis a következőket olvashatjuk: „Azt hisszük, le kell számolnunk egy, irodalom- és egyháztörténctírásunkban megrögződött, kritikátlanul öröklődő nézettel. A vizsgált korszakban élő Kálmáncsehy Domonkos humanista püspök, továbbá Kálmáncsehy László váradi prépost, Kálmáncsehy László, a Szegeden írt Lányi-kódex szerkesztője, és több egykorú, kisebb-nagyobb hírű, hasonló nevű férfiú, továbbá a Kálmáncsehi Sánta Márton születési helyének, családi ősfészkének bizonyíthatatlan túlzás a somogyi Kálmáncsehi falucskát tartanunk, amelynek gazdasági és társadalmi körülményei nagyon is éretlenek lettek volna ilyen sok szellemi kiválóság szárnyra eresztéséhez." Horváth Ferenc (Népesség- és gazdaságtörténeti adatok a XVI. századból. Vasi Szemle 23 (1969) 286. 1. Ii. jegyzet) ,,a mai Jugoszláviában, valaha Somogy megyében, Szigetvártól északnyugatra" keresi Kálmáncsehit. 137.° Somogy megye bortermeléséről: Nicolaus Olahus, Hungária. Ed. Colomannus Eperjessy et Ladislaus Juhász. Bpest, 1938. Caput XVIII. 7. és VI. 3.; Az eredeti helyi alap tárgyalásának fontosságára lektorom, Rúzsás Lajos volt szíves figyelmeztetni. 138. Bácskai Vera, Magyar mezővárosok a XV. században. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 37.) Bpest, 1965. 62-86. 1. Uő., A gyulai uradalom mezővarosai a XVI. században. AtSz. 9 (1967) 438-442. 1. 139. Szeged jelentőségéről: Székely György, Vidéki termelőágak és az árukereskedelem Magyarországon a XV-XVI. században. AtSz 3 (1961) 317., 320., 335-336. 1. stb., Szakály, Zur Kontinuitätsfrage . . . i. m. 267-268. 1. vö. az ott idézett további irodalommai. 140. Az utóbbi években felszínre került adatok közül elegendő itt kiemelni azt a feltűnő tényt, hogy a XV. század végi váradi vámvitában, amikor is a szabad királyi városok polgársága együttesen lépett fel a váradi káptalan ellen, a mezővárosokat egyedül Ráckevi képviselte. Kubinyi András, A városi rend kialakulásának gazdasági feltételei és a főváros kereskedelme a XV. század végén. Tanulmányok Budapest múltjából 15 (1963) 141. Magdics István, Diplomatarium Raczkeviense. Székesfehérvár, 1888. 142. Ezekről, egyebek közt: Takáts. A magyar tőzsérek és kereskedők... i. m. passim, Makkai, Der ungarische Viehhandcl . . . i. m. 501. I. 143. Takáts, A magyar tőzsérek és kereskedők... i. m. 146. 1.: Makkai, Der ungarische Vichhandel . . . i. m. 502-505. i.