Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)
Kubinyi András: A kaposújvári uradalom és a Somogy megyei familiárisok szerepe Újlaki Miklós birtokpolitikájában. (Adatok a XV. századi feudális nagybirtok hatalmi politikájához.)
uradalmakat akarta Újlaki vajda sajátjává tenni: így a tordai Görgény várát és a kolozsi Teke mezővárost." (A többi vajdai birtok nyilván vajdatársa, Hunyadi igazgatása alá tartozott.) Ügy látszik tehát, hogy 1444-1445-ben gátlástalan birtokfoglalási tevékenységet folytatott Üjlaki. 1445 tavaszán a pesti országgyűlés Miklós vajda tevékenységéhez megadta a jogi alátámasztást. Az országgyűlés ugyanis a rend helyreállítására, a törvénytelenül emelt erősségek lerombolására hét főkapitányt választott: a Tisza innenső oldalán és a Dunántúlon Miklós vajda, a Tiszántúlon (nyilván Erdéllyel) Hunyadi János vajda, a Tisza Kassa felé eső oldalán Rozgonyi György, Giskra János és Pelsőci Bebek Imre, míg a Mátyus földjén (a mai Nyugatszlovákia) Ország Mihály és Szentmiklósi Pongrác lettek a kapitányok. 58 Mivel arra adat van, hogy Rozgonyinak, Giskrának és Pelsőcinek közösen kellett eljárni,' 9 nyilván ugyanez vonatkozott Országra és Szentmiklósi Pongrácra is. Ezek szerint az ország négyrészre lett osztva, és ebből a két nagyobbik részt a két vajda önállóan kapta meg. Ez persze azt jelentette, hogy Újlakinak le kellett mondani az elfoglalt vajdai javakról, és a jelek szerint a temcsi ispánságról is. Ügy látszik, hogy Üjlaki és Hunyadi 1446-os megegyezésében kettejük főkapitányi területének tisztclctbentartását mondták ki. Az nem lehet ugyanis véletlen, hogy Miklós vajda nem törekedett birtokszerzésre a Tiszántúlon, még a később is több ízben betöltött erdélyi vajdaságban sem. Hunyadi esetében már találunk, de lényegtelen kivételeket. A bodrogmegyei szabadkai uradalmat még Albert uralkodása alatt szerezte: nyilvánvaló, hogy nem mondott le róla. 145 3ban két szlavóniai uradalmat, a rácsait és a fejérkövit szerzi meg, majd 1456-ban Hunyadi László zálogba veszi a Vas megyei németújvári uradalom részét. De talán nem érdektelen az sem, hogy a rácsai és a németújvári uradalmak később Mátyás jóváhagyásával - Üjlaki birtokába kerültek. 00 Ez a megegyezés tehát egészen Hunyadi kormányzósága végéig, 1453-ig érvényben maradt. Üjlaki birtokpolitikája tehát 1446 után a Hunyadi által is biztosított tartomány megerősítésére, itteni hatalma megszilárdítására kellett, hogy irányuljon. Míg vajda- és kapitánytársa, Hunyadi a Tiszántúl és Erdély mellett a többi kapitány birtokában levő felvidéki részekre is kiterjesztette hatalmi igényét, itt is szerzett birtokokat, amelyekre különben később, mint kormányzónak szüksége is volt/' 1 addig Üjlaki a Dunától északra mindössze arra szorítkozott, hogy örökölt uradalmait, Galgócot és Temetvényt megőrizze. Az Alberttől kapott korlátkövi uradalom már nem érdekelte: lemondott róla familiárisa, Bucsányi Osvát javára, akinek leszármazottai már Korlátkövi név alatt játszottak szerepet a Jagellókorban. 62 Tartományurasághoz székváros is illik, és ez is adva volt. Mint egyike a hét főkapitánynak igényt emelt a területén fekvő szabad királyi városokra, és élvén a városkapitányi intézmény adta lehetőségekkel, 01 átvette városkapitányi címmel felettük az uralmat. Mivel Buda és Pest, mint főváros a nádor birtokában maradt, Zágráb és Sopron felett a Habsburg-párti Cilleiek uralkodtak, Újlakinak Székesfehérvár és Szeged maradt. 0 ' A két vajda befolyási övezetének határán fekvő, a Hunyadiak birtokaival körülvett Szeged ugyan a jelek szerint legkésőbb a kormányzó halála után a Hunyadiak érdekszférájába került, azonban Székesfehérvár talán a hatvanas évek elejéig Üjlaki felügyelete alá tartozott. Az általa kinevezett városkapitányok, először a Bodrog megyei Nagyvölgyi László 0 ', majd a Somogy megyei Endrédi Somogyi Imre 00 kormányozták a várost.
