Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Iványi Emma: A hidvégi "tumultus" (1696)
részét azonban a mezővárosiak is használták, adófizetés nélkül. Peczavicz többször felszólította őket arra, hogy minden termésükből adják meg neki a kilencedet, illetve ne használják a Hidvég faluhoz tartozó határt. Válaszul azt kapta, hogy csak földesuruk, Batthyány Ádám parancsának engedelmeskednek. Peczavicz 1694-ben erre vonatkozó levelet eszközölt ki Batthyány Ádámtól s Veszprém megye tisztjei útján juttatta el Csákvári Mártonnak, a hídvégi sereg kapitányának, felszólítva a mezővárosiakat, küldjenek két személyt az ügy megtárgyalására. A megyei tisztek útján felhívta ugyanakkor Sándor Pál özvegyét, Gál Anna nemes asszonyt - a korábbi bérlőt -,17 hogy Hidvég faluhoz tartozó földeket többé ne használjon, mert ha embereit vagy szolgáit ott találja, meg^ kötözve viteti el, marháikat pedig elhajtatja; fizesse meg továbbá hét évre visz- szamenőleg azt a jövedelmet, amihez ezeknek a földeknek terméséből jutott. A mezővárossal szembeni másik követelése az volt, hogy név szerint felsorolt, hozzájuk szökött jobbágyait küldjék vissza, azokat Csákvári Márton kapitány a seregből adja ki. A visszakövetelt személyek neve a következő: Bika György, Kerti Jankó, Szepsó Imre, Szűcs Bálint, Kovács Gyurkó, Horvát Miklós, Szabó Miklós, Horvát Andrásné, Tőre Miklós („két feleségű sceleratus személy”), Tőre Mihók, Tolnai Fereire (aki Hidvég falu lakóinak kezessége mellett kötelezte magát örökös jobbágyságra), Berkes Benedek számadás nélkül elszökött béresszolga, Toldi Mihály tótvázsonyi jobbágy. Utóbbi kettőnek magukkal vitt ingóságaira is igényt tartott. Eltiltotta azonkívül Veres Jánost18 rébéci pusztájának használatától, a szénának onnan való elhordásától. Az egész hidvégi sereget azzal fenyegette meg, hogy ha földeit, pusztáit s azok tartozékait használnák, tettük hatalmaskodásnak számít s marháikat is elveszi tőlük.19 Az ügy folytatása az volt, hogy 1694. szeptember 22-én a Hidvég faluból átszökött s visszakövetelt jobbágyok panaszt emeltek Batthyány Ádámnál Peczavicz Ferenc bérlő ellen, aki a háborús időkben megfogyatkozott falusi lakosságot ugyanúgy adóztatta, mint amikor még a falu ép volt, azonkívül „vert, taglott, kalodázott” is. Ezért kellett elmenekülniük. Felhozták még, hogy ők eredetileg sem Batthyánynak, sem Peczavicznak nem voltak örökös jobbágyai, hanem a veszprémi káptalan Berény nevű falujában laktak, s amikor az elpusztult, akkor költöztek át Hidvég faluba, de onnan is minden évben megadták a summát a káptalannak. Panaszos folyamodványukat azzal zárták, hogy ha Hidvég mezővárosban tovább nem maradhatnak, akkor elmennek olyan messze földre, ahol a bérlőnek még hírét sem fogják hallani.20 Ezek után rendelhette el Batthyány Ádám az 1694. december 2-i kelet alatt található összeírás elkészítését. Ebben a visszakövetelt jobbágyok nevének csak egy része szerepel. A többiek talán beváltották fenyegetésüket és tovább költöztek - de az sem lehetetlen, hogy visszamentek Hidvég faluba. Hidvég mezőváros lakossága, amint láttuk, 1687-től kezdve évről-évre új telepesekkel szaporodott, akiket a hajdú-kiváltságok adta kedvezőbb életforma vonzott oda. De az 1690-es években itt is, mint az ország más részein, megkezdődött a kiváltságok visszaszorítása. Az ekkoriban telepített hajduköz- ségek lakóinak a katonai szolgálaton kívül - amire kevésbé volt szükség, mint korábban - már többfajta jobbágyszolgáltatást is kellett teljesíteniük.21 Peczavicz bérlő már néhány éve fellépett a szabad földhasználat ellen, 1694-ben pedig a kiváltságokat adó földesúr is erre az álláspontra helyezkedett.22 A robbanás két évvel később, az állami terhek súlyosbodásával párhuzamosan következett be. 80
