Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Vass Előd: Törökkoppány 1556. évi első török adóösszeírása
közös volt. Ezt a deftert két példányban másolták le, egyiket az isztanbuli birodalmi központ kapta, a másik a budai tartományi pénzügyi központban maradt, a következő összeírás elkészültéig, hogy az adóbehajtás alapjául használják fel. Az itt feldolgozásra került adóösszeírás (tahrir defter) az Isztanbulban, a birodalmi pénzügyi központban megőrzött másolati példányok közül való.13 A török birodalom pénzügyi hatóságai a kereskedelemből és az iparból, valamint a mezőgazdasági termelésből származó minden jövedelem nyilvántartására különös gondot fordítottak. Ez azért is szükségessé vált, mivel az adóösszeírások alapján kimutatott földeket nem tekintették magántulajdonnak, hanem a szultán, illetve a török kincstár tulajdonaként kezelték. A falusi határban dolgozó földműves adófizető (rája vagy zimmi) csupán földje birtokjogát élvezhette, addig, amíg művelte a földjét és termése után adózott. Az elfutottak után, illetve az üresen hagyott földek után az ottmaradt falusiaknak kellett adózniuk. így tehát a török egyházjog (seriát) és a szultáni törvények (kanun) értelmében a falut szoros adófizető földműves közösségnek tekintették a török hatóságok, ahonnan sem kiszabadulni, sem túlságosan meggazdagodni nem lehetett. A budai tartományi pénzügyi központ (defterhane-i vilayet), az összeírt földeket kétféle módon kezelte. Az elkészített adóösszeírások összegszerűen beszámoltak egy-egy falu, mint pl.: Törökkoppány város kincstári értékéről. Ez összegek értéke szerint a budai pasák tanácsában (diván) osztották el a falvakat közvetlen kincstári, vagy közvetett javadalmi kezelésre. A javadalmi kezelés alá került falvakat: a falu ziámet vagy tímár birtokosa kezelte, vagy saját intézőjével igazgatta. A falu adójövedelmét a szultántól kapott saját jövedelemként hajtotta be. A török kincstár így a földesúri jogok, illetve jövedelmek egyrészének átengedésével fizetett a budai pasának, és fő- hivatalnokainak, valamint főtisztjeinek nagyobb ziámet birtokkal, ugyanígy a szpáhi hadtest katonáinak kisebb tímár birtokkal. A kincstári kezelés alá került falvakat (hass-i miri), hász-birtokként állami tisztviselők izgatták. E hász-birtokok adójövedelmét és vele együtt a szintén kincstári jövedelmeknek számító vámok bevételeit a tartományi pénzügyi jövc- delemkezelő egységek (muqataa) szervezeteinek keretében kezelték. A koppányi szandzsák a budai tartományba tartozott, kincstári jövedelmeit 1558 körül 18 pénzügyi jövedelemkezelő egység (muqataa) adminisztrálta.1'* Ezek között Törökkoppány nem szerepel, de a budai tartományi pénzügyi központ pénzügyi bevételei naplójában, mint a külön kezelt hagyatéki (beyt ül mai) jövedelem befizetése állandóan szerepel. A koppányi szandzsák 1562. évi tímár deftere szerint Koppány város: „Őfelsége a világvédő padisah hászaihoz” tartozik, így tehát közvetlen kincstári kezelésben volt. A földesúri jövedelmeinek kincstári kezeléséről készült jegyzék (defter-i muqataa) az 1564 és 1670 közötti hat évből fenn is maradt. Ebben a hat éves elszámolásban a simontornyai és koppányi szandzsák kincstári jövedelmei között együttes elszámolásban nem csak az elveszett vagyon, hagyaték, távollévők és szökevények vagyon szerepel, hanem a kis és nagy vásári vám, átkelési illeték és a halastavak, illetve puszták illetékeinek a jövedelme is. A simontornyai-koppányi muqataa jövedelmeinek kezelését a fennmaradt jegyzék szerint, 1564. július n-től, Ali szubasi és Huszár János fia: Huszár Gergely vállalta, három évre, 70 ezer akcse beszedésére. Ali szubasit hamarosan elcsapták és helyére Sábán bin Mahmud, a dombóvári váróo
