Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Vass Előd: Törökkoppány 1556. évi első török adóösszeírása
A Szigetvár elleni török stratégiai elgondolások értelmében szervezték meg a koppányi szandzsákot (arabul livát), is, melynek első bégje Naszuf lett. Naszuf bég minden lehetőt megtett, hogy szandzsákjának területét nyugat felé, Szigetvár hátába kibővíthesse, erre még az általa kézben tartott koppányi katolikus plébánost vagy református lelkészt is felhasználta. A törökkoppányi plébános István nevében ,,új egyházmegyét” hozott létre. A püspökké tett István plébános pedig hódoltató levelet küldött Kéthely, Marcali, Kanizsa, Csákány, Mesztegnyő és Szenyér helységekhez: „István, Isten kegyelméből a hatalmas török császártól Koppány megyében választott koppányi püspök”, a keresztény hit és a koppányi egyház nevében fenyegetésekkel bőven megtűzdelt levélben hívta fel a nevezett helységek lakóit, hogy a koppányi bég hűségére térjenek meg. A keresztény egyház ideológiai hatalmának ilyen török felhasználásán kívül igyekeztek más magyar sajátosságokat is átvenni, a hódoltató levélben a török szandzsákot megyeként feltüntetni. A magyar lakosság megnyerésére tett ilyen intézkedéseket a török Szigetvár elleni gyorsított felkészülése indokolta.5 A koppányi szandzsák öt nahie (járás) területén hamarosan meg is szerveződött. Ide tartozott a koppányi nahie 88 faluval, a dombóvári 32 faluval, a karádi 29 faluval, a köröshegyi 13 faluval és a marcali 28 faluval. A zalavári nahiét valamivel később 19 faluval foglalták el. De ekkor még csak az öt nahie 190 falva mellett minden náhie székhelyét katonailag megerősítették és állandó helyőrséget helyeztek el bennük. A katonai megerősítést az akkor szokásossá vált palánképítési mód szerint végezték el, gerenda váz közé nedves vályogot döngöltek és ezt árokkal vették körül, felhasználva valamely korábbi templom vagy kastély kőépületét. Ezen a módon Naszuf bég Törökkoppány községet is szandzsák székhellyé építette át, megerősítette a régi várat és helységet is. Evlia Cselebi török világutazó a XVII. század közepén járt itt és az ő leírását, bár közel száz évvel később írta, hitelesnek fogadhatjuk el már az 1555 utáni évekre: „Koppány sík helyen épült, ötszög alakú erős építésű, kőből készült vár. Nyugatra néző egyetlen erős kapuja van, várárka süppedékes és semmiféle magaslata nincs.” . . . „A város terjedelmes síkságon fekvő nagy külváros, amelynek egymás mellett álló házai mind deszkatetejűek. E várost egészen töméspalánk veszi körül, melynek sarkainál félelmes bástyák vannak. Külső városa azért erős, mert árkai köröskörül vízzel telt süppedékes helyek. E külső városnak három kapuja van, a Szultán kapu, a Kanizsai kapu és a Szigeti kapu . . .”6 A töméspalánkkal körül vett egykori magyar község így vegyes lakosságú balkáni kisvárossá kezdett átalakulni. A mohamedán vallási épületek is megjelentek, Koppány várában és városában együttesen négy nagyobb dzsámi és 11 mecset épült fel.7 A jellegzetes török épületek közé tartozott a mohamedán vallási rituális mosakodáshoz megkövetelt fürdő is, melyet Szokollu Musztafa budai pasa építtetett fel s ennek romjait 1877-ben találták meg. Ezt a fürdőt az innen két km-re, az ún. Cseszme erdőben fekvő ún. „török kút” táplálta vízzel egy csővezetéken keresztül. A mai plébánia udvarán találták meg ugyanekkor a volt török temető turbános sírköveit is.8 Az új török Koppány város katonai - közigazgatási vezetője, a helyőrség parancsnoka, a dizdar volt. Helyettese a kethüdá vagy kiáj'a és a városfelügyelő emin-i muhteszib foglalkozott a polgári ügyekkel és természetesen a városban működő török bíró, a kádi is, aki az új koppányi „bírósági kerület”, a kaza területén a törvénykezést vezette. A város több városnegyedre, mahalle oszlott, 58