Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Komjáthy Miklós: A somogyi konvent II. Lajos-kori oklevelei az Országos Levéltárban (Harmadik közlemény)
A SOMOGYI KONVENT II. LAJOS-KORI OKLEVELEI AZ ORSZÁGOS LEVÉLTÁRBAN (Harmadik közlemény) Kivonatokban közzéteszi KOMJÁTHY MIKLÓS A somogyvári Szent Egyed monostor konventje II. Lajos-kori oklevelei kivonatának közlését e kis cikkemmel befejezem. Azon leszek, hogv a korábbi századok okleveleinek kivonatai is folyamatosan kövessék egymást Évkönyvünk további köteteiben. Ahogy a második közleményem bevezető soraiban írtam, remélem: Somogy megye e nevezetes, egyházi, művelődési és közigazgatási központjának oklevéladói tevékenysége erősen megtizedelt emlékei feltárásával tisztábban látjuk majd hazánk a török alatt egyik legtöbbet szenvedett megyéjének valaha virágzóbb életét. A mohácsi összeomlás derékba Toppantotta a francia kultúrának a magyar királyság megalapítása századában Somogyvárra átültetett, életerős fáját. Forrásaink fogyatékossága miatt arra alig van reményünk, hogy majdan tisztázzuk, miképp gyökerezett meg e fa Koppány vezér földjén s gyümölcsei századok során miképpen értek magyarrá. Ezért nagyon meg kell becsülnünk a szép, somogyvári dombtetőn kelt oklevelek legapróbb adatát is. Önmagukban is páratlan értékei e, századokra szinte ősvadonná változott, vidék történetének. Valamennyit felkutatva s egymás mellé rakva, talán még nem várt következtetések levonását is lehetővé teszik majd Somogy történetírói számára. A most napvilágot látó kivonatok is felvillantják megyénk múltjának néhány, olyan sajátos vonását, amelyet elöljáróban is érdemes megörökíteni. Mindenek előtt a megye mai. fővárosa, Kaposvár történetére is talál bennük adatokat az olvasó (61. és 73. sz.) Birtokáért az ország legnagyobb urai közt folyó, eszközeiben nem válogatós küzdelem bizonyítja a későbbi megyeszékhely már akkor jelentős voltát. Az egyház-, de a művelődéstörténelem művelőit is érdekelhetik a jogbiztosító oklevelek formuláinak, szokott fordulatainak százados szürkeségéből nagyritkán elővillanó, kis színfoltok, a tárgyias beszámolók monotoniájából kicsendülő, egyéni hangok. Kapitányfi Györgyné Soklyói Kakas Dorottya kolostorba- vonulásának indokát bensőséges melegséggel fogalmazta meg a konvent jegyzője. (62.^sz.) Anyagunkban páratlan, lehet, hogy általában sem igen gyakori fordulattal (keresztény hitére és emberségére) fogadta meg Gersei Pető Tamás, hogy Fajszi Jánost mindenkivel szemben igyekszik megvédeni, egy zálogüzlet kapcsán, a biztosítékul lekötött Keszthely mezőváros és két falu birtokában, (óok'sz.) A bevalló levél hátlapján egykorú, magyar feljegyzés olvasható: Pethew Tamas He- derhelth wetthe zalagban Fájsz Jánosnak. A nyelvészek döntsék el, vajon a 47
