Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Kanyar József: Az újgazdák helye Somogy megye mezőgazdaságában a földosztás után és az új agrárstruktúra (1945-1949)
az oktatását, az állatfelvásárlás során pedig szerződéses hizlalásba kezdett és a minőségi szarvasmarha-tenyésztés érdekében megtette a törzskönyvezés felé az első lépéseket.20 Speciális színfoltot képezett a földművesszövetkezetek sorában az 1947. február 22-én alakult ordacsehi földművesszövetkezet. A juttatás során a szövetkezet 1200 kh legelőt és 4 kh szántót kapott, amelyet - minimális legeltetési díjért - rendelkezésre bocsájtottak az újgazdáknak. Az uradalmi magtárakban termésfelvásárlást is végeztek, a fonyódligeti hajdani sport-repülőtér hangár és lakóházaiból pedig munkásüdülőt szándékoztak a szövetkezet tagjai létesíteni. Ugyanakkor megkezdték a tőzegmező kitermelését is és a szövetkezet újgazdái részére, már az alakulás évében, kisgép beszerzési hitelakciót szerveztek és műtrágya-akciót bonyolítottak le.21 A második vliágháború előtti kapitalista képződményű szövetkezetek súlytalanná válása, majd szétesése után valóságos szövetkezeti láz vett erőt a kezdetben népünkön, alulról építve fel százával az önsegélyezés gondolatát és programját is szolgáló szövetkezeteket. A népi kezdeményezésű szövetkezeti hálózat, itt-ott, igen jeles gazdasági tevékenységet is ki tudott fejteni, gazdasági bázist teremtve, a földosztás utáni átmeneti korszak kezdő esztendeiben. A népet és a falut izgalmasan körülvevő és dinamikusan induló szövetkezeti megújulás társadalom és gazdaság alakító erővé is válhatott volna fejlődése során, ha nem következett volna be hanyatló és visszahúzó magárahagyottsága. Az önsegélyezés esztendején túljutva, e szövetkezetek egyre magukra hagyottan, mostohagyerekként, nem képezhették alapjait az ország agrárszövetkezeti hálózatának. A magángazdaságok helyreállta után jellemzésül közölhetjük tételünk igazolására azt a tényt, hogy a megye 3 éves tervében alig 20 millió forint jutott, a tervelőirányzat 8,3%-a, az összes szövetkezetek támogatására. Ekkor váltak - - támogatás nélkül - a földművesszövetkezetek is a szétosztott nagybirtokok gazdasági felszereléseinek a rozsdatemetőivé, s csak a későbbi évek gépszövetkezetei és gépállomásai hozták vissza és állították újra vissza a termelésbe az ez- ideig isten szabad ege alatt korrodálódott, alkatrész nélküli gépeket. * * * Az újonnan földhözjuttatottaknak az új agrárstruktúrába való beilleszkedésének az elősegítése érdekében nem feledkezhetünk meg azoknak az alsó és középszintű mezőgazdasági szakigazgatási szerveknek a hatósági és gazdaság- politikai tevékenységeiről sem, amelyeket az átmeneti gazdálkodás időszakában végeztek. A megye vezetői sokat fáradoztak e különféle szervek, s bizottságok összetételének a megváltoztatásán, soraik újgazdákkal történő felfrissítésén. Részben e tendenciák politikai erősítésére alakult - a megyében is - 1946 szeptemberében az újgazdák és az újonnan földhözjuttatottak gazdasági s érdekvédelmi szervezete: az UFOSZ, amelynek már a szervezést követő két hónap múltán 250 helyi csoportja volt - 15 000 taggal - a megyében. E tagság - már saját költségén - 1500 parasztküldöttet indított tanácskozásra az 1947. február eleji kaposvári megyei értekezletre. A népi demokratikus érdekvédelmi és társadalmi szervezetek: az UFOSZ, a DÉFOSZ, a FÉKOSZ, majd az egyes közép- és alsószintű földművelésügyi szakszervek is, sokat fáradoztak a kisüzemekre tördelt mezőgazdaság integrálása érdekében. Mindenekelőtt e szervek voltak a felszabadulás után átalakuló mezőgazdaság legújabbkori történetének a legmunkásabb szervezői és oktatói, a 279
