Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Kanyar József: Az újgazdák helye Somogy megye mezőgazdaságában a földosztás után és az új agrárstruktúra (1945-1949)
A kéthelyi újgazdák állatállományának és gazdasági felszerelésének gyarapodása (1945-1948) Ló Ökör Szekér Eke Tárcsa 1945. év (juttatás) 2 22 48 44 5 1848. év (gyarapodás 7 74 57 57 5 A szenyéri újgazdák állatállományának és gazdasági felszerelésének gyarapodása (1945-1948) Tehén Ló Sertés Szekér Borona Eke 1945. év (juttatás) — — — 8 8 8 1948. év (gyarapodás) 30 12 30 12 13 17 Az adatokat látva megállapíthatjuk, hogy a marcali járás újgazdái az állatállomány és a gazdasági felszerelés gyarapodása terén örvendetes eredményeket értek el. A juttatáson kívül szinte valamennyi újgazda megszerezte a szükséges egypár igavonó állatot, és a gazdálkodás zavartalan működését biztosító gazdasági felszerelést. Vése község körjegyzői jelentéséből az alábbiakat olvashattuk: „Állatállományban nagy a gyarapodás. Ma már van mindenkinek igázásra való szarvasmarhája. Ekéje és boronája is van mindenkinek. Sőt csoportonként vetőgépet is beszereztek.” A pusztakovácsi, a somogyfajszi és a libic- kozmai újgazdáknál is nagymérvű gyarapodás állott be a földosztás után, ahogy a körjegyzői jelentés mondta: „Minden gazda a gazdasági felszerelést már beszerezte és aki egy lovat, vagy ökröt kapott, most már mindegyiknek van újabb befogója, úgyannyira, hogy a kapott földet mindenki a saját erejéből meg tudta művelni. Gazdasági felszerelést senki sem kapott és már mindenkinek van. A kiosztott állatok megkétszereződtek.” Lényegében Sávoly község is ezt jelentette: ,,A juttatáson kívül mindegyik újgazda kivétel nélkül megszerezte a szükséges egypár igavonó állatot és a gazdálkodás zavartalan működését biztosító gazdasági felszerelést.” A községek egy részében semmiféle állat, vagy gazdasági felszerelés nem jutott osztályrészül az újgazdáknak. Ezekben a községekben az élet megindulásakor igen nehéz helyzetbe kerültek és dolgoztak a juttatottak, akik hihetetlen vasszorgalommal, emberfeletti munkával, életrevalóságuk bebizonyításával, szinte a csodával határos módon, ruházatukon és gyomrukon megtakarítva szerezték be igavonó állatállományuk 70—80%-át és gazdasági felszerelésük 60%-át. Tapsony- ból már 15-20, a régiekkel versenyző újgazda hírét vette szárnyra a körjegyzői jelentés.14 Az állatállomány mennyiségi gyarapodására vonatkozóan elég utalnunk a Marcali járás újgazdáinak szinte általánosítható helyzetére, akik közül az 1-5 holdasok 50%-ának, az 5—10 holdasok 60%-ának, a 10-20 holdasok 90%-ának ekkor már volt igavonója. Több helyütt már együtt értek el kimagasló tenyésztési sikereket a régi gazdákkal, a minőségi állattenyésztés eredményeit tükrözte az 1948. évi budapesti tenyészállatvásár és kiállítás kimagasló megyebéli sikere is. A kiállított 453 db állatállományból a megye régi és újgazdái 159 darabbal vették ki a részüket 274
