Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Kanyar József: Az újgazdák helye Somogy megye mezőgazdaságában a földosztás után és az új agrárstruktúra (1945-1949)
nak az engedélyezését és a belőlük kikerülő építési anyagok részükre elfogadható áron történő átadását. A zsúfolt cseléd- és árendás-házak nyomasztó emlékeitől való szabadulás igénye is sürgetően követelte a hatóságoktól az építési engedélyek kiadását és az építési anyagok kedvező feltételek melletti biztosítását. Ezért sürgette a Megyei Földbirtokrendező Tanács is, 1946. június 13-án, az Országos Földbirtokrendező Tanácsnál a földhöz)uttatott mezőgazdasági cselédek és nincstelenek mielőbbi lakáshoz való juttatását és az újonnan földhözjuttatottaknál észlelhető erőteljes építési hajlam kielégítését, még akkor is, ha az új építmények, nyersanyagok hiányában, vertföldből és vályogból is készültek. A Megyei Földbirtokrendező Tanács további javaslataiban sürgette az újonnan földhözjuttatottak építkezésének a különválasztását az újjáépítés programjától, a helyi téglaégető kemencék és mészégetők nyersanyagainak a felhasználását még akkor is, ha az új lakóházak vertföldből, vagy vályogból épült szükséghajlékok lennének, miután ezen új lakóházak felépítésével látták csak az újgazdák a földosztást lezártnak, s az új honfoglalást befejezettnek. De szólhatunk a földművesszövetkezetek általános hitelviszonyairól is, a hitelkérelmek elbírálásánál alkalmazott politikai gyakorlatról. Találóan világította meg a kérdés jelentőségét a nagyatádi-simongáti földművesszövetkezet 1948. ápr. 30-i jelentése. „Mind az MOSZK központban, mind az OSZH-nál, mindennemű kölcsönkérelmünket, azzal a nevetséges indoklással utasítják el, hogy csak a szabad vagyonnal rendelkező módos parasztok vagyonát fogadhatják el fedezetül. Mivel szövetkezetünk tagjai kizárólag újgazdák, amennyiben a központok álláspontja nem változik, minden kölcsön támogatásától elesünk.”v' A hitelviszonyok kapcsán néhány szóban az infláció kérdését is kell érintenünk. Az infláció nem egységesen érintette a megye parasztságát, a földosztás során a parasztság nagyrésze birtokos parasztság lett ugyan, de egyéb szempontoktól eltekintve, nagyjából két csoportra oszlott: 1. akik már korábban is birtokkal rendelkeztek és 2. akik most kezdték az önálló birtokosok életét élni. Az előbbieknek a háború dacára is megmaradt tartalékai az utóbbiakkal szemben olyan kedvező feltételeket teremtettek, amelyek a két csoport bizonyosfajta különállását hangsúlyozottabbá tették. Az előbbiek számára - tartalékaik birtokában - megnyílt a lehetőség az inflációs felhalmozásban való részvételre. Akkor, amikor az újjáépítés érdekében, ennek kísérő jelenségeként szélesre nyílt agrárolló az egész mezőgazdaság helyzetét nehezítette, az újjáépítés másik kísérő jelenségeként jelentkező infláció az élelmiszer-kereskedelemben való közvetlen részvétel kapcsán a parasztság egy részénél jelentős felhalmozást eredményezett. Ennek volt a csalhatatlan jele az, hogy - amint fentebb is kiderült - az 1945-ös földosztás kapcsán, arra alapozva, kezdetét vette a csak most kiosztott földek koncentrációjának a folyamata is. A fejezet lezárásaként elkészítettük a Marcali járás községeiben az újgazdák juttatási és gyarapodási táblázatát is az 1945-1948-as esztendőkben, melyet a következő oldalon közlünk. Az újgazdák száma: 5138 volt. Ebből 1-5 kh-as újgazda 2558 (55,6%), 5-10 kh-as újgazda 1952 (37,9%), 10-20 kh-as újgazda pedig 328 (6,4%) volt. A juttatás és a gyarapodás növekedésére és a 100 újgazdára eső részarányokra is figyelve, különösképp szembetűnő az újgazdák állatállományának gyarapításában elért s figyelemre méltó előrelépés, de jelentős az újgazdák eszközbeli gyarapodásának az üteme is. 272
