Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)

Kanyar József: Az újgazdák helye Somogy megye mezőgazdaságában a földosztás után és az új agrárstruktúra (1945-1949)

nak az engedélyezését és a belőlük kikerülő építési anyagok részükre elfogadható áron történő átadását. A zsúfolt cseléd- és árendás-házak nyomasztó emlékeitől való szabadulás igénye is sürgetően követelte a hatóságoktól az építési engedé­lyek kiadását és az építési anyagok kedvező feltételek melletti biztosítását. Ezért sürgette a Megyei Földbirtokrendező Tanács is, 1946. június 13-án, az Országos Földbirtokrendező Tanácsnál a földhöz)uttatott mezőgazdasági cselédek és nincs­telenek mielőbbi lakáshoz való juttatását és az újonnan földhözjuttatottaknál észlelhető erőteljes építési hajlam kielégítését, még akkor is, ha az új építmé­nyek, nyersanyagok hiányában, vertföldből és vályogból is készültek. A Megyei Földbirtokrendező Tanács további javaslataiban sürgette az újonnan földhözjuttatottak építkezésének a különválasztását az újjáépítés prog­ramjától, a helyi téglaégető kemencék és mészégetők nyersanyagainak a felhasz­nálását még akkor is, ha az új lakóházak vertföldből, vagy vályogból épült szük­séghajlékok lennének, miután ezen új lakóházak felépítésével látták csak az új­gazdák a földosztást lezártnak, s az új honfoglalást befejezettnek. De szólhatunk a földművesszövetkezetek általános hitelviszonyairól is, a hitelkérelmek elbírálásánál alkalmazott politikai gyakorlatról. Találóan világí­totta meg a kérdés jelentőségét a nagyatádi-simongáti földművesszövetkezet 1948. ápr. 30-i jelentése. „Mind az MOSZK központban, mind az OSZH-nál, min­dennemű kölcsönkérelmünket, azzal a nevetséges indoklással utasítják el, hogy csak a szabad vagyonnal rendelkező módos parasztok vagyonát fogadhatják el fedezetül. Mivel szövetkezetünk tagjai kizárólag újgazdák, amennyiben a köz­pontok álláspontja nem változik, minden kölcsön támogatásától elesünk.”v' A hitelviszonyok kapcsán néhány szóban az infláció kérdését is kell érin­tenünk. Az infláció nem egységesen érintette a megye parasztságát, a földosz­tás során a parasztság nagyrésze birtokos parasztság lett ugyan, de egyéb szem­pontoktól eltekintve, nagyjából két csoportra oszlott: 1. akik már korábban is birtokkal rendelkeztek és 2. akik most kezdték az önálló birtokosok életét élni. Az előbbieknek a háború dacára is megmaradt tartalékai az utóbbiakkal szem­ben olyan kedvező feltételeket teremtettek, amelyek a két csoport bizonyosfajta különállását hangsúlyozottabbá tették. Az előbbiek számára - tartalékaik birto­kában - megnyílt a lehetőség az inflációs felhalmozásban való részvételre. Ak­kor, amikor az újjáépítés érdekében, ennek kísérő jelenségeként szélesre nyílt agrárolló az egész mezőgazdaság helyzetét nehezítette, az újjáépítés másik kísérő jelenségeként jelentkező infláció az élelmiszer-kereskedelemben való közvetlen részvétel kapcsán a parasztság egy részénél jelentős felhalmozást eredményezett. Ennek volt a csalhatatlan jele az, hogy - amint fentebb is kiderült - az 1945-ös földosztás kapcsán, arra alapozva, kezdetét vette a csak most kiosztott földek koncentrációjának a folyamata is. A fejezet lezárásaként elkészítettük a Marcali járás községeiben az újgaz­dák juttatási és gyarapodási táblázatát is az 1945-1948-as esztendőkben, melyet a következő oldalon közlünk. Az újgazdák száma: 5138 volt. Ebből 1-5 kh-as újgazda 2558 (55,6%), 5-10 kh-as újgazda 1952 (37,9%), 10-20 kh-as újgazda pedig 328 (6,4%) volt. A juttatás és a gyarapodás növekedésére és a 100 újgazdára eső részará­nyokra is figyelve, különösképp szembetűnő az újgazdák állatállományának gya­rapításában elért s figyelemre méltó előrelépés, de jelentős az újgazdák eszközbeli gyarapodásának az üteme is. 272

Next

/
Oldalképek
Tartalom