Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
T. Mérey Klára: A gyáripar Somogy megyében a két világháború között
üzemként, egy cipőgyárat és egy másik malmot gyáripari üzemként jegyeztek fel és amellett azt jelentették a DGT-nek, hogy a kisipar ott olyan fejlett, hogy feltétlenül megérdemelné az áramszolgáltatást.235 Az energiaszükséglet pedig egyre nőtt a megyében. Hiszen ez volt az alapja az egészséges gyáripar kibontakozásának. A gazdasági válság megszűntével kialakult gyáripar helyzetét megyénk területén egy 1936-ban készített és utólag bővített gyári címjegyzékből tekinthetjük át. Fejlődéséről is képet kapunk, ha anyagát egy 1942-ben készített statisztikai felmérés adataival vetjük egybe.236 A vas- és fémipart 1935-ben megyénkben Somogyvári József és Társa vasöntöde kaposvári üzeme képviselte. Az 1942. évi statisztikában ez az üzem 1931. évi alapítással szerepel, s mellette még egy vasöntöde és egy gépműhely képviselte ezt az iparágat Kaposvár székhellyel. 18 munkás dolgozott a vas- és fémipar gyári üzemeiben és az 1942. évi termelés értéke megközelítette a 94000 pengőt. - A gépiparhoz tartozó vasúti és gépjavító műhely, egy autó- és traktorjavító műhely az 1942. évi jegyzékben már nem szerepel. 1935-ben ezek gyári jellegét 10 munkás alkalmazása és motorikus erő használata adta. 1942-ben a Balatoni Hajózási Rt jachtépítő gyára szerepel ebben az ipari főcsoportban Ba- latonújhelyen, 1888. évi alapítással. Scholcz Gyula mérlegüzeme, amely vasöntödével is kapcsolatos volt, 1906 óta dolgozott Kaposváron. Az ipari főcsoportban dolgozó átlag munkáslétszám 28. A közhasználatú áramfejlesztő és áramelosztó telepek száma 1935-ben 11 volt, s közülük 2 áramfejlesztő és 1 elosztó - Nagybajomban, Tabon és Nagyatádon - magánkézben volt. A somogyszili villanytelep 1932-ben leégett, gázcsőrepedés áldozata lett.237 - 1942-ben a villanyenergia-termelő telepek száma kilenc. (A statisztikában nem dolgozták fel a Drávavölgyi Villanyáram-szolgáltató Rt csurgói telepének adatait.) A telepeken alkalmazott munkások átlagos száma 66 és ebben az iparágban a termelés értéke az egész megye gyáripari termelése értékének 2,4%-át adta. A kő-, föld-, agyag-, aszbeszt- és üvegipart a Barcs-Drávavidéki Takarékpénztár Rt barcsi mészégető telepe, egy balatonboglári cementárugyár és egy kaposvári cementáru és műkőüzem képviselte, s ezekhez 27 téglagyár is csatlakozott. 1942-ben a kaposvári és balatonboglári üzemen kívül Böhönyén működő cementárugyárat jegyeztek fel és a téglagyárak száma 26 lett. Ennek az iparágnak termelési aránya a megye gyáriparában 4% volt 1942-ben, s átlag 629 munkást foglalkoztattak.238 - A téglagyárak viszonylag nagy számát a Balaton mellett megindult nagyarányú építkezések magyarázzák, bár többségük a nyersanyagforrás mellett helyezkedett el - amint ezt a térkép is mutatja. A fa- és csontpiarban 1935-ben 15 üzemet tartottak nyilván, de ide sorolták a Balatonhajózási Rt jachtépítő üzemét is, amely nyilván nem ide tartozott, noha ekkor a csónakgyártás képezte főfeladatát. Az üzemek közül 11 fűrésztelep volt, i parkettagyár, 1 orsógyár Csurgón és az alsoki botgyár. 1942-ben az utóbbi üzemek megvoltak, de a fűrésztelepek száma 6-ra csökkent és ezek közül is az öreglaki üzem nem dolgozott. A megye gyári munkásainak 13,6%-a dolgozott ebben az ipari főcsoportban (317 ember) s a megye gyáripara termelési értékének 4,5%-át adta ez az iparág.239 A bőriparban csak a Rosmanith Testvérek gyára dolgozott Marcaliban 1942-ben a megye területén, átlag 8 munkással, a megye gyáripari termelésének 0,2%-át adva. 249
