Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
T. Mérey Klára: A gyáripar Somogy megyében a két világháború között
1923-ban újabb jelentékeny beruhá2ások történnek, ekkor épült fel a modern erőtelep is. A nyersgyár mellé 8 vagon kapacitású finomított építenek és áttértek a kizárólagos nyers és kristálycukor gyártásról a kocka és a doppelgrif- fig-liszthez hasonló kristálycukor előállítására. Működött a cukorgyár külön áramfejlesztő telepe is. Az új gépeket nagyrészt a Láng Gépgyár szállította. A gyár minden fejlődése ellenére, még 1928-ban is, komoly probléma volt a cukorral. A helyi lapok „cukorrépa háború”-ról írtak. Kiszivárgott, hogy titkos spekuláció drágítja a cukrot. Hollandiából akartak cukrot behozni ugyanakkor, amikor Magyarországból 7000 vagonnal szállítottak ki. Különösen élessé vált a vita a cukorgyárak és a termelők között a cukorrépa átvételével kapcsolatban. A cukorkartell elleni hangulat egyre viharosabb lett.135 Mindezek tetejébe 1927 decemberében kigyulladt a gyár szárítója és a szárított szeleteken kívül az értékes berendezés és az épület is a tűz martaléka lett. A kár elérte a 100 ezer pengőt.131’ A sok nehézség ellenére is, a kaposvári cukorgyár éveken át a napi legnagyobb répafeldolgozási átlagteljesítménnyel dolgozott az országban. S minthogy az ekkor fentálló 13 gyár közül nagyságrendben csak a negyedik volt, ez az eredmény méltán tölthette el büszkeséggel a város lakóit. - 1929-ben rekonstruálták újból a gyárat, napi répafeldolgozás 140 vagon volt. Ekkor kezdte meg a gyár Svájc részére a szemcsés cukor gyártását és exportálását. Más forrásból tudjuk, hogy már 1925-ben a Balkánra, Angliába és Indiába is exportált cukrot.137 A kaposvári cukorgyár 90 holdjából 30 holdon volt a gyártelep, 10 holdon a malom, a többin melléküzemek és lakóházak állottak. A gyár szennyvíz- tárolója Sántoson volt. A melléküzemek közül megemlítjük a cukorládagyártást, amely 1925-ben indult meg azzal az elgondolással, hogy a nettó 50 kg kockacukorhoz szükséges évi 60-80 000 db láda olcsóbban készíthető el házilag, másrészt a kampányban betanított munkaerők egy részének a kampányon kívül újabb foglalkoztatási lehetőséget nyújtottak. Az e célra konstruált speciális gépekkel sikerült a vásárolt ládáknál olcsóbbra csökkenteni a költségeket.138 A cukorgyár Kaposvár büszkesége volt. 1925-ben 400000 P forgalmi adót fizetett a város pénztárába. Érthető tehát, hogy a helyi sajtó élénk figyelemmel kísérte minden ténykedését.139 A gyár kampány idején egész napon át üzemelt. A nyerscukor gyári részlegben a munkások két csoportban 12-12 órát dolgoztak. A munkáslétszám itt 325 fő volt. A finomítóban három műszakban végezték a munkát, itt is 300-on felül volt a dolgozók száma. A cukorraktárban napi 14 óra volt a munkaidő reggel 5-től este 7-ig, két műszakban. Itt 146 fő dolgozott. A műhelyekben 28, az udvari munkánál 231, az erőtelepen 38 munkás tevékenykedett, úgyhogy kampány idején 1934-ben 1165 fő volt alkalmazásban, köztük 172 férfi és 3 fiú volt szakmunkás, 575 férfi, 305 nő és no fiú napszámosként. A kampány után a gyárban alkalmazott állandó munkások száma 190-250 volt. Általában fele arányban voltak szakmunkások (ezek férfiak voltak) és fele arányban napszámosok, akik közt volt néhány nő is.140 A kaposvár cukorgyár épülete és a telkén álló tisztviselő és munkásházak a városon kívül helyezkedtek el, szinte külön zárt kolóniát alkotva. A kampány idején alkalmazott munkások egy részét még a környék agrárproletárjai alkották, akik kerékpáron, vagy gyalog jártak be napi 12-14 órás munka teljesítésére a gyárba. A XIX. század végén igen jelentős és fontos mezőgazdasági iparág volt megyénkben a szeszgyártás. Ipari szeszgyárunk kevés volt és a mezőgazdasági
