Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
T. Mérey Klára: A gyáripar Somogy megyében a két világháború között
ségű gőzmalmokat. Egy kimutatás szerint 1922-ben Somogy megyében 286 malom őrölte a gabonát és ezek közül csak 73 volt gőzmalom, a többi pedgi vízimalom volt.97 1925-ben a KT lapok községenként összesen 52 településben jegyeztek fel 65 malmot, mégpedig a malmok közül 38 gőzzel, egy villanyerővel és egy Dieselmotorral működött. 16 malom részint szívó gázmotorral, részint benzin-, illetve nyersolaj motorral dolgozott és mindössze 5 volt vízienergiával működő üzem. Ezek egyike is turbinás malom volt, mely gőz- és vízi-erőre egyaránt be volt rendezve. A malmokban alkalmazott gépek között nagy különbségek voltak, a megyében a 9 lóerős géptől egészen az 1000 lóerősig találunk gépeket. Az alkalmazottak számát nem mindenütt közölték, általában a malmok alacsony munkáslétszámmal dolgoztak egy-egy üzem 2-6 főt foglalkoztatott, bár volt olyan, ahol 16 munkás szorgoskodott.98 A malmok számának 1922 és 1925 közötti nagymértékű csökkenése nem lehet csupán a malomégések, vagy egyéb csapások következménye, bár az is előfordul.99 Ez esetben a malomipar ál alános válságának türköződésével is számolnunk kell ezen a területen. A háború alatt a malmok nagy szerepet játszottak a hadsereg élelmezése és a népélelmezés terén. Űj malmok keletkeztek és a régieket is bővítették, úgyhogy a háború alatti látszat-konjunktúra megszűntével egy hatalmas teljesítőképességű malomipar maradt hátra a megkisebbedett országban. A megyében ez a válság a háború után azonnal jelentkezett a barcsi gőzmalom esetében, amely napi 40 vagon őrlőképességű volt és amely a háború után, leglényegesebb nyersanyag beszerző területeit és piacát veszítve, 1922-ben már üresen állt. Megbénult az ország lisztkivitele Ausztria és Csehszlovákia felé is és emellett egyre fokozódott Jugoszlávia és Románia versenye. A szakértők szerint a malmokat 1925-26-ban csak teljesítőképességük 1/3-ig lehetett a belföldi termeléssel foglalkoztatni.100 Ez újabb problémákat vont maga után, amelyek - olykor - egészen különös formában jelentkeztek. Az alábbiakban néhány jelentősebb malmot említünk meg, amelyeknek a működése egyben a vidéki malomipar problémáit is tükrözi. Elsőként a megye egyik legjelentősebb malmával, az 1912-ben idegen tőkével alakult „Union” Gőzmalom Rt. barcsi hengermalmával kell foglalkoznunk, amelynek székhelye Eszék volt.101 - A barcsi „fiók” — a békeszerződés már említett következményei szerint - 1923-ban megszűnt és felszerelésének átvételére alakult az Első Barcsi Hengermalom Rt.102 Ennek a részvénytársaságnak a telep és a felszerelés átvételén kívül az Union malom üzletének a folytatása volt a célja. Az igazgatóság tagjai között megtaláljuk az eszéki cég vezetőit csak úgy, mint a megye déli részének mezőgazdasági nagyüzemekkel rendelkező birtokosait és bérlőit, gróf Széchenyit, Kremsirt, Kacskovicsot, stb. - Az 1920-as évek második felétől a malom működéséről szóló igazgatói jelentések tónusa egyre sötétebb lett. 1925-ben arról panaszkodnak, hogy az üzlet napról-napra több tőkét igényel, 1926-ban pedig szemére vetik a kormánynak, hogy míg Ausztria és Csehország minden eszközzel támogatja malomiparát és védekezik a lisztbehozatal ellen, addig a magyar kormány semmit sem tesz az ország malmainak az érdekében. Az igazgatói jelentés ennek tulajdonította, hogy lisztkivitelük az első helyről a harmadik helyre esett vissza. A búza- és rozs-export nagyobb volt, mint a lisztkivitel. 1927-ben ugyancsak a malomipar súlyos helyzetéről panasz231
