Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
T. Mérey Klára: A gyáripar Somogy megyében a két világháború között
ugyanakkor megszüntette a kaposvári fióktelepet, 1925-ben Sonnenfeld halála után Somogyi István vette át a gyár vezetését.03 Ugyancsak Marcaliban alakult 1910-ben a Roszmanith Testvérek bőrgyára, amely alapításának évét 1817-re tette. Nyilván kis tímárságból nőtt ki a gyárüzem, akárcsak a simontornyai nagy bőrgyár! A cég 1923-ban társascégből egyéni céggé lett, melynek egyetlen tulajdonosa Roszmanith Antal volt.64 Barcson még a szerb megszállás idején létesült a Bőrkikészítő Rt, amely 1921. december végén 31 munkással kezdte meg működését.1'5 1922-ben jegyezték be a céglajstrom-könyvekbe a Barcsi Bőrkikészítő Rt-ot, amely nyersbőr vétellel, ipari feldolgozással és forgalomba hozatallal foglalkozott nagyban és kicsiben. Nevét 1923-ban Barcsi Bőrgyár Rt-re változtatta és új érdekeltség kezébe került. Gróf Széchenyi Imre örökösei vásárolták meg a részvények nagy részét és az ügyvezetést a Barcsi Néptakarékpénztár igazgatója vette át. Ez az üzem azonban a változás után sem vált rentábilissá és 1925 márciusában a közgyűlés felszámolta.60 A megye nyugati részén, Csurgón is működött, 1922-ben, társascégként egy bőrgyár, amely az 1923-ban tartott ipari kiállításon box és sevró készítményeivel szerepelt. 1924-ben részvénytársasággá alakult át és mint Somogy-Csur- gói Bőrgyár Rt céget jegyezték be. Feladata bőrök gyártása, feldolgozása és kivitele volt. 1926-ban jelentős üzleti veszteségek érték, amit a gazdasági helyzet romlásával és a kényszeregyezségek és csődök megszaporodásával magyaráztak. A pénztelenség és a kisipari hitelek csökkenése végül is 1927-ben a részvénytársaság felszámolásához vezetett.1" - Ebben az ipari főcsoportban megyénk területén — ez volt már a második üzem, amely a szanálás áldozata lett. Ez azonban nem szűnt meg teljesen, mert a 140 milliós alaptőkével dolgozó részvénytársaság vállalatát a Czencz testvérek átvették, akik azonban csak a környéknek dolgoztak. 1928-ban 4-10 munkás dolgozott a bőrgyárban, amelyben marhabőrökből nyereg- és lószerszám bőröket, lábbelinek alkalmas, zsíros marhabakancs és boxbőröket készítettek.68 A vidéki gazdák is hoztak be a gyárba kikészítésre egy-egy marhabőrt. A gyár tehát -- ha szűk keretek között is - de élt tovább! A Közigazgatási Tájékoztató lapok,* amelyek alapján II. sz. térképünk (3. ábra) készült, Szigetváron is megemlít két bőrgyárat, amelyekben 6-6 munkás dolgozott, s az egyikben 6, a másikban 12 lóerős benzinmotort alkalmaztak.69 A bőriparnak tehát, mint a mezőgazdaság mellékiparágának, elsősorban a vidék szarvasmarha-állománya adta a nyersanyagot. A marhabőrök feldolgozásának a szüksége teremtette meg és tette életképessé. A megye területén jelentős, nagy bőrgyár nem tudott kifejlődni, sőt - piac hiányában - a meglevő is elsorvadt, de a kisebb bőrgyárak el tudták látni a környékbeli piacokat. A nagyobb üzemi vállalkozás lehetőségét elfojtotta a kiviteli nehézség. A fonó- és szövőiparban, akárcsak Dunántúlon és az egész országban, 1910 és 1920 között hanyatlást figyelhetünk meg, mégpedig Somogy megyében 23,3%-kal fogyott az ebben az iparágban dolgozók száma (Dunántúlon ez a fogyás nagyobb volt, 34,4%, az országos átlag azonban kisebb, 19,2%). A háború után több terv merült fel ebben az iparágban. 1920-ban a helyi sajtó hírt adott arról, hogy két fővárosi szakember, Borbás Lajos mérnök és Kle- risch Miklós műszaki felügyelő kötő- és szövőgyár létesítését tervezi. Az előb* A továbbiakban KT lapok rövidítéssel szerepel. 226
