Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
T. Mérey Klára: A gyáripar Somogy megyében a két világháború között
A háziiparnak ez az előtérbe nyomulása azonban nemcsak a felesleges munkaerő foglalkoztatásának, az áru és a nyersanyaghiány pótlásának és a nép- rétegek öntevékenységének volt a jele, hanem annak is, hogy a gyárak és az ipari üzemek a mutatkozó szükségletet a megye területén kielégíteni nem tudták. Ez nem is meglepő, hiszen 1920-ban a 20 munkásnál többet foglalkoztató ipari üzemek száma mindössze 29 volt és az ezekben dolgozó segédszemélyzet 1763 fő, vagyis az iparral foglalkozóknak 8,30%-a. A cukorgyár ekkor mindössze 297, a nagyatádi selyemfonó és cérnagyár 103, és a barcsi tanningyár pedig 184 munkással dolgozott.8 - A statisztikai kimutatásunkban feltüntetett „segédszemélyzet” nagyobbik része tehát nem gyári vállalatokban, hanem kisebb üzemekben dolgozott. Az ipari vállalatok százalékos megoszlását nézve megdöbbentő, hogy az 1910. évi 59,6%-os segéd nélküli üzemek aránya 1920-ra 67,8%-ra emelkedett, és a segéddel dolgozó vállalkozások százalékos aránya mindegyik kategóriában csökkenést mutat! - Az ipari vállalatok száma pedig az eltelt tíz év alatt 9,1%-kal nőtt Somogybán, ami jelentősnek tekinthető, hiszen Dunántúlon ez a növekedés mindössze 6,7%-os, az országban pedig 13,4%-os volt.'1 A megye közvéleménye és az azt tükröző és részben irányító sajtóorgánumok cikkei ekkor egyáltalán nem tekinthetők ipar, vagy éppen gyáripar-ellenesnek. Mindkét kaposvári újság élénk figyelemmel kísérte a gyáralapítási vállalkozásokat és örömmel kommentált minden olyan hírt, amely egy-egy új vállalkozás kezdetéről számolt be, s nem egyszer eljövendő nagy gyárvállalat kezdeteként tüntette fel ezeket. A lapok kezdettől fogva erős propagandát fejtettek ki a cukorrépa és az olajmag-termelésen kívül a gyógynövény termelése mellett, mely utóbbinak értékesítésére 1920. május 18-án létrejött Kaposváron a Somogy megyei Gyógynövénybeváltó, Termelő és Értékesítő Rt. Ezt a vállalkozást az Üj Somogy tudósítójának képzelete már hatalmas vegyigyárrá növekedve látja, amely a hazai vegyiiparnak óriási lendületet ad majd.10 Ugyanebben az esztendőben Budapesten megalakult Bőrbeszerző és Értékesítő Rt. Kaposvárott létrejött bőrelosztó fiókját, -amelyhez mintegy 200 helybeli cipészmester csatlakozott, az újságíró hatalmas gyár kezdeteként üdvözölte.11 Ennek a vállalkozásnak mindenesetre konkrét haszna volt ekkor, mert a bőrárak hirtelen estek Budapesten és így a kaposvári cipészmesterek szövetkezete sikerrel tudott harcolni a gyárak és kereskedők árfelemelő törekvései ellen.12 A részvénytársaság megalakulásának ez is volt a célja, nem pedig a gyáralapítás. Harcukat azonban hamarosan kilátástalanná tette az egyre növekvő infláció. Az ellenforradalmi időszak első évtizede korántsem tekinthető egységesnek. A gazdasági élet rendkívül viharos hullámzása jellemezte. Ez a hullámzás, amelynek menete ma már tisztázott, szoros összefüggésben állott nemcsak a háborút követő békekötések feltételeivel, a nemzetközi politika alakulásával és a világ gazdasági életének hullámzásával, hanem szorosan kapcsolódott a belső erőviszonyok és a kizsákmányoló osztályok előretörésének a menetéhez is. Az 1921-ig terjedő gazdasági káosz, az 1922-23-ban bekövetkezett „inflációs prosperitás”, majd a stabilizáció és az ún. szanálási válság, továbbá az 1925-től megélénkülő gyáripari fejlődés országos jelenségei és következményei13 -végigkísérhetek Somogy megye ipari üzemei életének és fejlődésének az alakulásában is. Vizsgáljuk meg a továbbiakban megyénk gyáriparának helyzetét. Ha a gyáripari üzemek 1913. évi elhelyezkedését feltüntető térképre tekintünk, majd ■ 218
