Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Tóth Tibor: A szarvasmarha fajtaváltás Somogyban a századfordulón
JEGYZETEK 1. Somogy megyei Levéltár (SML) Birtokösszeírások 1848-49. 2. Széchenyi Imre gróf: Somogymegye közgazdasági viszonyairól. Bp. 1887. 2. i. 3. Vö. Király István: Fejezetek a Somogy megyei szarvasmarha-tenyésztés történetéből (1848-1945) Kaposvár, 1962. 8. 1. 3a Széchenyi: i. m. 19. 1. 4. Széchenyi: lm. 17-25. 1. 5. SM L.Mernyei uradalom levéltára. Piaristica. 1852-1890. 5a Vö. Für Lajos: Az állattenyésztés szerkezeti átalakulása a századfordulón. Klny. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum 1969-1970. évi közleményeiből. Bp. 1970. 273. 1. 6. Uo. Közgazdasági előadó iratai. 24/1894. sz. 7. Uo. 17/1891, 50/1894. sz. 8. Uo. 60/1891, 56/1892, 37/1894, 39/1894. sz., továbbá: Somogy, 1891. szept. 1. sz. „Ló és szarvasmarhadíjazás.” 9. Uo. 1894. jan. 9. Iktatatlan! 11. Vö. Bocsor Géza: A magyar tarka marha. Bp. i960. 41. 1. 12. SML. Közgazdasági előadó iratai: 11/1891. sz. 13. Vö. Király: lm. (1962) 7. 1., továbbá Vörös Antal: A belterjes gazdálkodás és az állat- tenyésztés Moson megyében. 1896-1914. Agrártörténeti Szemle. 1964. 92. 1. és tovább. 14. Vö. Kovácsy Béla: Van-e létjogosultsága a külföldi szarvasmarhák elterjedésének hazánkban? Köztelek, 1900. jan. 6. sz. 15. Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazdálkodás útján. 1870-1914. Bp. 1969. 154. 1. KésőbÉ rámutat, hogy éppen ekkortájt virágzik fel Császáriban a rideggulya. 16. Roboz István-Dr. Koboz Zoltán: Somogyvármegyei Gazdasági Egyesület monográfiája. Klny. a „Gazdasági Egyesületek monográfiája” című műből. Bp. 1887. 9—10. lap. 17. Elengedhetetlennek látszik Király István idevágó tévedését korrigálni, aki ugyanis a piros tarkafajt egyértelműen magyar tarkaként kezeli egy vonatkozó megjegyzése dacára. 18. Nem ismeretlen az összefüggés, ami a két Roboz munkájából kielemezhető, hogy tudniillik a telivér marhatenyészetek általában a nóri állomány gyarapítását is vonzották, az viszont érdekes, hogy az érintett uradalmakon belül a nóri állomány növelése nem fenyegette komolyan a melegvérű, elsősorban angol félvértenyészetek létét. A kérdés köz- gazdasági oka ismert, ehelyütt csak a párhuzamosságra szeretnénk utalni. 19. Vö. Bocsor; im. 31. 1. és tovább. 20. Bocsor; im. 37-39. 1. Gaál László: A magyar állattenyésztés múltja. Bp. 1966. 399-400. 1. Kovácsy Béla: A berni és szimentáli szarvasmarha külföldön és hazánkban. Köztelek, 1902. febr. 15. sz. Rebmann: Bírálat Magyarország szimentáli és berni tenyészeteiről. Uo. 1909. okt. 9. sz. 21. SML. Közgazdasági előadó iratai. 1890-1906. Iktatatlan! Még 1903-ban is így jellemzi a XIX. tenyészállat vásár tapasztalatait (Állattenyésztési és tejgazdasági lapok, 1903. márc. 30. sz.): „Nagy hazafiság vagy elnézés kellene ahhoz, hogy . . . valaki azt ne következtesse, hogy több minálunk a czél- és iránynélküli kapkodás, mint bárhol a nevesebb állattenyésztő államokban.” Vö. még Bocsor: im. 40-41. 1. 22. A Magyar Korona országainak mezőgazdasági statisztikája. IV. k. Bp. 1900. A kimutatások elkészítésénél itt is és a későbbiekben is a 100 hold alatti birtokokat sommásan soroltuk be a kisüzemi kategóriába. A 100 holdon felüli gazdaságokat aprólékosan osztottuk fel, miután a közép- és nagyüzemek pontos elkülönítése nagyon tanulságosnak ígérkezett. 23. Az átszámításnál a következő kulcsot használtuk: 1 hold redukált szántó=i hold szántó; i hold kert = 5 h. red. szántó; 1 hold rét = 0,5 h. red. szántó; 1 hold szőlő = 5 h. red. szántó; 1 hold legelő=o,2 h red. szántó; 1 hold erdő=o,i h. red. szántó; 1 hold nádas= =0,2 h red. szántó. 24. „Állattenyésztési országos szervezésének az alapját tulajdonképpen az az 1894-ik évi XII. t. cikk vetette meg, mely kijelölte a helyes utat köztenyésztésünk czéltudatos fejlesztésének, s lehetővé teszi állatállományunk minőségének oly mérvbeni javítását, amely a tenyésztés jövedelmezőségének jelentékeny fokozását biztosítja. Az egyöntetű anyag előállítása képezvén egyik előfeltételét a jövedelmezőségnek, az idézett törvény ezt a feladatot tűzte ki czélul az állattenyésztésünket legfelső fokon vezető földmívelésügyi kormányzatnak, amely a czél elérésére a helyes eszközöket választotta meg.” Jeszenszky Pál: Állattenyésztés és állatforgalom. Köztelek, 1900, jan. 1. sz. 211
