Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Tóth Tibor: A szarvasmarha fajtaváltás Somogyban a századfordulón
vasolt,82a de - úgy véljük - a már 1895-ben is használt redukált szántóterületre történő számítás esetén nagyjából most is hasonló képet kapnánk, és számunkra most ez elégnek látszik. Ehelyett inkább csak azt a kérdést szükséges felvetnünk, hogy vajon a íoo holdon aluli birtokok állatállománya nem haladta-e felül az üzemi optimumot? A probléma ugyanis elsősorban az igázás szempontjából vetődik fel. Ha ugyanis a 100 holdon aluli gazdaságok igázható állományát (ló+ igázott tchén+ökör+bivaly) megfelezzük, némi lefelé kerekítéssel 53000 kettős fogatot kapunk. Ha fogatpáronként - tudomásul véve a megye talajadottságait, morfológiai képét, a mezőgazdasági munkák szokásos időtartamát stb. - 18 hold földdel számolunk, kereken 600 000 kh szántóföld, vagy azzal egyenértékes kul- túrterület birtokát kellene feltételeznünk a 100 holdon aluli gazdaságokban. E mennyiség, mely a megye összterületének közel 60%-a, majdnem mégegyszer any- nyi, mint amit e birtokkategória bírt, de jóval meghaladja a redukált területből való részesedést is. Ha a fuvarozás lehetőségét számba is vesszük, még így is fennmarad némi szabad fogatkapacitás. A probléma teljes megválaszolása még további kutatásokat igényelne, de talán nem túlzunk, ha a 100 holdon aluli birtokok számszerűen imponáló méretű állattartását illetően általában utalunk a gazdaságtalanság mozzanatára is. További vizsgálódásainkat csak a szarvasmarha-tenyésztésre koncentrálva, szembeötlő, hogy Somogy szarvasmarha állományának 13,1%-át kitevő igázott ökörállomány 87,5%-át a roo holdon felüli birtokok tartják. Más összefüggésben, míg a 100 holdon aluli gazdaságok a szarvasmarha-állományuk 5,9%-át igázzák, addig a 100 holdon felüliek a 32,6%-át, durván harmadát. E két oldalról való közelítés is jelzi számunkra a már többször megállapítottakat: a kétféle üzemtípus a szarvasmarha-tartás céljait illetően kétféle, erősen eltérő szemléletet realizál. Míg az egyikben a szarvasmarha igázása a kényszerrel kötött kompromisz- szum eredménye volt - a kisbirtokos lóállomány szerepe jelentős volt a bérfuvn- rozásban is - addig a másik típusnál ez a „kényszer” az üzemi konstrukció szerves része volt. Ami a tenyésztést illeti, rendkívül lényeges a szaporulat sorsának az alakulása, melyre a II. sz. tábla segítségével következtethetünk. 100 hold alatti too hold feletti birtokon birtokon 100 tehénre jutó szopósborjú 14 db 17 db Borjú elhullás 3.4% io,80/o 100 tehénre jutó vetélés 1,8 db 3,8 db A számok - mint látjuk - két ellentétes tényezőt látszanak mutatni. Részint jobbnak látszik a 100 holdon felüli gazdaságok állományának a tenyész- képessége, az ebből származó viszonylagos előnyt azonban a lényegesen nagyobb szopós borjú elhullás kompenzálta. Ez a szám mellesleg éppen úgy jelzi a 100 holdon felüli gazdaságoknak éppen az igényesebb telivér-tenyészeteket sújtó tartástechnológiai hiányosságait, mint a 100 tehénre jutó vetélések száma. Feltétlenül árnyalná a kapott képet, ha a forrásunk a meddősödésre vonatkozóan is tájékoztatna bennünket, gondolunk itt a köztenyésztésben használt bikákra vonatkozó gyakori panaszokra, ezek híjával azonban e tényezőt számításon kívül kell 201
