Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Tóth Tibor: A szarvasmarha fajtaváltás Somogyban a századfordulón
egyik tényező serkentőleg hatott, a másik jelentős akadályt képezhetett. A tejtermelés fokozására buzdító közgazdasági hatások ugyanekkor kézzelfoghatóan jelentkeztek. 1902-től Dombóváron megkezdte működését a Vajkiviteli Társaság, és ugyanebben az évben Csurgón is tejfeldolgozó üzemet alapított egy maina- frankfurti cég. A megoldás kézenfekvő módon kínálkozott a tej szövetkezet létrehozásával. Mint annyiszor korábban, a megye gazdasági életének vezetői itt is megkéstek. Az 1898-ban tartott első tejgazdasági kongresszuson Czeglédi Tivadar, az 1898-ban alakult alsok-sarkadi tej szövetkezet nevében jelentős teljesítményről számolhatott be, közölhette, hogy a 240 taggal alakult szövetkezet 1897. évi termelése már 4790132 liter tej volt.31 Ennek ellenére a vármegyei közgazdasági előadó a tej szövetkezetek kérdésével először csak az 1898-as évről készült jelentésében foglalkozott.32 Ebben a csurgói, illetve a hetesi szövetkezetét emelte ki, amelyekben 1897-ben 300—300 tehén után, összesen 20-, illetve 18 ezer forint nyereséget forgalmaztak. Több, mint egy évvel ezután került csak sor a következő lépésre: 1900. augusztus 6-án a Vármegyei Gazdasági Egyesület közgyűlésén Chernél Gyula alelnök javasolta ugyanis a szövetkezeti mozgalom fokozottabb segítését. Javaslatában - melyben a tejgazdaság közvetlen haszna mellett az istállón tartással együttjáró trágyanövekedés jelentőségére is utalt - azt indítványozta, hogy az egyesület küldjön ki egy szakbizottságot, melynek tagjául felkérnék Sierbán János országos tejgazdasági felügyelőt is. A bizottság pár hónappal később meg is alakult nyolc taggal, a tagok meg is jelölték az általuk szervezésre vállalt községeket, utolérvén azonban őket a hasonló társadalmi bizottságok mindenkori sorsa, tevékenységük - lényegében - ezzel ki is merült.33 Mutatja ezt, hogy egy évtizeddel később Üjhelyi Imre nagy megütközéssel tapasztalhatta, hogy „Somogy vármegye, amelynek viszonyai pedig nem kevésbé lennének alkalmasak a tejgazdaság fejlesztésére, mint a szomszédos Baranya, Tolna, Zala, Veszprém vármegyék, csak 5 szövetkezettel rendelkezik.”34 Ez számára annál is érthetetlenebb volt, miután a megyében ekkor már közel 100 hitelszövetkezet működött, a szövetkezeti gondolat tehát nem volt ismeretlen. A lemaradás egyik oka nyilván kereshető az elhelyezkedést kereső magántőke magatartásában, de csak ezzel, avagy a paraszti bizalmatlansággal és a falusi osztályellentétek éleződésével aligha magyarázható. Mindezen túlmenően - azt hisszük - alaposabban szemügyre kellene majd venni kvalitatíve és kvantitatíve a népies tenyészetek állományát ahhoz, hogy magyarázatunk teljesen megnyugtató lehessen.35 Bár lassították az átalakulás folyamatát a fenti nehézségek, de megállítani nem tudták. Az igakérdés rendeződése36 - erre még majd visszatérünk - az elmondottakkal együttesen jelezték, hogy a népies tartás teljes fajtaváltása a hasznosítási szükségleteknek és céloknak megfelelően töretlenül folyt. A 100 holdon aluli gazdaságok tehát megtalálták azt a szarvasmarha-tenyésztés irányt, amely jellegüknek és lehetőségeiknek elsősorban megfelelt. Ez pedig a tejgazdaság pri- mátusságára épülő hármas hasznosítás elvének volt az érvényesülése. Az állattenyésztés, ezenbelül a szarvasmarha-tenyésztés fejlődése természetesen nem hagyhatta érdektelenül a 100 hold feletti birtokokat sem. Az álta- lonítás igénye nélkül, pusztán illusztratív célból ide iktattuk a kegyesrendi mer- nyei uradalom bevételeinek alakulását feltüntető táblázatunkat, melyben, a forrás jellegéhez igazodva, három éves időszakok bruttó bevételeinek összegei szerepelnek.37 190
