Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Bakács István: A somogyvári uradalom XIX. század végi gazdálkodásáról
Egyébként Ótocska 1904 decemberében 40000 forintos tiszta haszon elérését is lehetőnek tartotta s egy tervezetet készített, amely szerint már 25 000 forinton felüli tiszta haszonnál is érvényesült volna a jutalékrendszer, amit a tiszttartó, a számtartó, a főerdész és a segédtiszt között szétosztandó 6%-ban kívánta megállapítani, ami 40 000 forinton felüli tiszta haszonnál a 14%-ot érte volna el, s ennek felét a kezelő, a negyedét a számtartó, negyedét pedig a főerdész és a segédtiszt kb. 60-40%-os arányban kapta volna. Utolsó, 7. sz. táblázatunkban a jövedelmezőséget kívántuk összefoglalni, ám itt is a számok abszolút értékelése nehézségekbe ütközik, hiszen Dénes gróf húszévi gazdálkodásáról készült kimutatások szerint a somogyvári uradalom ebben az időszakban saját gazdaságába 56907 forintot ruházott be.70 Az 1891-1895 közti három gazdasági évben az elszámolások szerint a grófnak maradt tiszta jövedelmet vettük fel táblázatunkba, ám ezek az öszegek sem egyeznek más, feljegyzésekben szereplő adatokkal, amelyek ez években a „zsebbe” került 24313, 23007 ill. 17 017 forintról tesznek említést 9492, 9361 ill. 4484 forint levonása után, amely összegeket befektetésekre, ill. elemi csapások ellensúlyozására használtak fel.71 JEGYZETEK 1. Bakács István: Népességi és mezőgazdasági adatok a Széchenyi család Somogy-Zala megyei birtokairól a XVIII-XIX. század fordulóján. Történeti Statisztikai Közlemények 1958. (II.) évf. 3-4. sz. 3. 1. 2. Széchenyi Viktor: Töredékek a Sárvár-felsővidéki gróf Széchenyi nemzetiség történetéből. Székesfehérvár, 1933. 165. 1. 3. Uo. 164. 1. 4. Magyar Országos Levéltár P 623. Széchenyi család levéltára. X. kötet 7. csomó (továbbiakban : Levéltár) 25. sz. — A vételár egyébként 40 000 frt volt, valamint az akkor 74 éves Bodonyi Lukács 13 000 frt életjáradekot kapott lakóháza haszonélvezetével s bizonyos járandóságokkal (ló- és kocsistartás stb.). 5. Gilla pusztát egyébként Széchenyi Imre 1902-ben 14 kisgazdának eladta. Széchenyi im. né. 1. 6. L. i. sz. táblázatunkat. A család történetírója szerint a család birtokában csak 4642 hold volt. Uo. 113., 116. 1. 7. Levéltár 2. sz. Széchenyi im. 116. 1. 8. Széchenyi: im. 8., 90. 1. — A Széchenyi család birtokainak és ennek következményeképpen az iratanyag szétaprózódottságát bizonyítja, hogy a családtagok az 1930-as évek elején 20 kastélyban laktak s kétségtelenül mindegyikben kialakult levéltár, ezek azonban a második világháború idején megsemmisültek. Uo. 133. 1. 9. Magyar Országos Levéltár. Magyar Nemzeti Múzeumi Levéltár Letéti naplója, 270., Növedéki naplója 1925:13. sz. — Az iratanyagot - a nagy családi levéltárrendezés után bekerült többi irattal együtt — 1939—1940-ben a család megbízásából Bártfai Szabó László rendezte s e rendezés eredményeképpen 1941-ben megjelent a Sárvár-felsővidéki gróf Széchenyi család levéltárának rövid leírása. (Bakács István: A Széchenyi család levéltára. Levéltári leltárak 5. sz. Budapest, 1958. 5-6. I.) A Somogyvárra vonatkozó iratok, meglehetősen tág értelmezésű tárgyi csoportosításban, a X. kötet 7. csomó 1-34. alá kerültek. (Uo. 123-124. 1.) 10. Levéltár 8. sz. n. Uo. 1898. július 6. 12. 1891-ben pl. 1011Y2 q-val kevesebb búza termett a reméltnél. (Levéltár 7. sz.) 1898-ban 1750 q tengeri helyett, csak 1300 q volt a termés. (Uo. 8. sz.) 13. Barcs egyébként szintén Széchenyi György szerzeménye volt, s Dénes majd Imre grófok birtokrésze. Gazdálkodás szempontjából sohasem tartozott Somogyvárhoz, a XIX. század elején a csokonyai uradalom része. (Vö. 1. jegyzet) 1894-től 1900 végéig bérbe volt adva, (Levéltár 26. sz.) majd önálló gazdaság.
