Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)

Bakács István: A somogyvári uradalom XIX. század végi gazdálkodásáról

ták és a nyereségbe az ún. trágyahasznot is beszámították, az eredmények egészen mások voltak. így 1888-ban 18 marhánál 1671, tizenhatnál 1163, 1894/5-ben 26 ökörnél 2716, 33 ökörnél 3984 forint volt a haszon:5'1 mindebből következik, hogy a hizlalásoknál a hizlalási költségeket túlságosan nagyra értékelték. A sertéstenyésztésről az 1870-1880-as évekből nincs adatunk.35 1890-1891- röl szóló kimutatás szerint 167 db-ról 780-ra növekedett az állomány, amelynek fennartására mindössze 9466 fornitot fordítottak, minthogy pedig az állomány értékét 14 444 forintra becsülték, a gazdálkodás 5404 forint haszonnal járt.56 A sertésállomány növekedését bizonyítja, hogy egy feljegyzés szerint 1897/8-ban a sertészvész miatt majdnem 300 süldővel kevesebbet tudtak értékesíteni,57 holott 1890/1-ben a sertéseladásból mindössze 427 és fél forint folyt be. Az uradalom állatállománya nem volt nagy: 1872-1892 között a lovak száma 10-ről 38-ra, a marháké 137-ről 299-re emelkedett, a Somogy megyében na­gyon elterjedt bivalyok58 száma 1886-1892 között 28-ról 92-re növekedett.59 S itt kell megjegyeznünk, hogy Adamecz számításai szerint 60 hold trágyaszükségleté­nek fedezéséhez 90 marhára volt szükség.110 Az erdőgazdálkodásról csupán pár adat áll rendelkezésünkre. Egy 1889. évi összeállítás szerint az erdőterület 2328 hold 84 öl volt, egy 1894. évi adat sze­rint pedig 2104 hold 792 öl.61 A szőlőtermelés sem volt nagyobb méretű, e tekintetben főleg az oltvá­nyok eladásából volt az uradalomnak jövedelme, így 1896-ban több mint 5879, 1897-ben pedig 8014 forint, s minthogy előállításuk nem követelt jelentős össze­get, hasznothajtó vállalkozás volt. Összehasonlításul csak annyit jegyzünk meg, hogy a bor- és must eladásból az első évben mindössze 1185, a másodikban pedig 2275 forint folyt be.62 Az uradalom gazdasági személyzete a kilencvenes évek elején 94 főből állott. Somogyvárott és Máriapusztán összesen 5 felügyelő, 7 kocsis, 25 szekeres, 28 gyalogbéres, 16 juhász, 5 iparos, 3 gulyás, 1 bivalyos és 4 kisbéres volt.63 A tiszttartó, Adamecz fizetése, akinek szerződtetésekor működése elé nagy vára­kozással néztek,6'1 1000 forintot, 16 hl búzát, 24 hl rozsot, 10-10 hl árpát és za­bot, 12 hl óbort, 60 q burgonyát, 100 q répát, : q sót, 64 m hasábfát, 2 db hízó­nak való sertést, 3 magyar hold tengeri földet kapott s ezenfelül a tehén és ser­téstartást, sőt még az eredményes gazdálkodás hasznából is részesedett. Ugyanis 30000 forinton felüli tiszta haszon63 20%-át kapta jutalékul. Mint 7. sz. táblázatunkból kitűnik, a harmincezer forint tiszta haszon rendkívül magas volt s Adamecz joggal mutatott rá arra, hogy a búzaár a kilencvenes években a fe­lére csökkent.66 Érdemes megemlítenünk, hogy 1898-ban Adamecz egy szolgálati ösztön­díj-rendszer bevezetését javasolta. Eszerint az önhibáján kívül munkaképtelenné vált cseléd minden öt évi szolgálat után egyszersmindenkorra 50 forint végkielé­gítést kapna s harminc év után munkaképesség esetén is megkapná a 300 forintot.67 Adamecznek azonban az 1895-1898 évek balsikeres gazdasági eredményei után - amely utódának, Ótocska Bélának megállapítása szerint a helytelen mun­kabeosztásának és a tiszttartói feladatok késve történt teljesítésének következ­ménye volt68 - távoznia kellett s helyére Ótocska került, aki 1904-től Máriapusz­tán volt tiszttartó s helyét Somogyvárott Tóth Pápay János töltötte be. i7>

Next

/
Oldalképek
Tartalom