Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Kelemen Elemér: A népoktatás Somogyban, a kiegyezés előtti években
A helytartótanácshoz felterjesztett megyei összesítés szerint a 6-12 éves korú tankötelesek száma 26 028 volt.44 A számítások ellenőrzése után ez az adat 25 954-re módosult. (L. a táblázat megfelelő rovatát.) Az iskolába járó gyermekek száma 23 292 (a jelentésben: 23 276), az iskolai oktatásban nem részesülőké 2652 (12752). Az iskolába járók aránya 89,4% (:89,7°/o). Péterfy Sándor a bécsi statisztikai központi bizottság 1864-ről közzétett népoktatási adatait - ezek között is elsősorban az iskolába járók országosan 92,5 %-os arányát - értékelve, „a valószínűségtől igen távol eső, felettébb kedvező tényekről tanúskodó” közleménynek minősíti/10 Véleménye szerint ezek legfeljebb a szigorúbb ellenőrzés időszakára, az 1859-es esztendőre vonatkozhatnak. Ezeknek az adatoknak hitelességét Kőnek is kétségbe vonta; hol 63,4%-ra, hol 59,2 %-ra szállította le - becslés alapján - az iskolába járók arányát. Schwarz Gyula 50%-ra sem becsülte arányukat.40 A szolgabírói jelentések nagyvonalúsága alapján is bizonyos, hogy ez a közel 90%-os megyei arány nem felel meg a valóságnak, ellentmond a 60-as évek első felére jellemző visszaesésnek, lazaságnak, az iskolaügy általános elhanyagolásának. Az elszórtan élő felekezeti kisebbségek, a nyilvántartásból kimaradt községek és a falvaktól távoleső pusztai települések lakosságának tanköteles korosztálya nem szerepel az összeírásban. Az elsőt kb. 800-1000-re,47 a második csoportot kb. 1000—1200-ra,48 az utóbbiakat 1000-1500-ra becsülhetjük;49 az „elfelejtett” tankötelesek száma így mintegy 3 és fél ezerre tehető. Ennek megfelelően a tanköteles (6-12 éves) gyermekek száma a hivatalosan kimutatott kb. 26000- ről 29 500-ra módosul. Ezt a feltételezésünket a megye népességének számára és a tanköteles korú lakosság arányára vonatkozó, az 1863-as statisztikai adatok némi korrekcióját követelő számítások is igazolni látszanak.50 Ezek szerint is 29- 30 ezerre becsülhető a tankötelesek száma, tehát 3-4000-rel többre, mint ahány az összeírásban szerepel. A valóban iskolábajárónak feltüntetett 89,7% így 78-80%-ra csökken. Ha a statisztikában nem szereplő 3-3,5 ezer tankötelesnek kb. 30%-át rendszeresen iskolába járónak fogadjuk cl, az arány 82-83%, ami a következő évek adataival szembesítve is reálisnak tűnhet.01 A „minden oktatást nélkülöző” gyermekek számát az összesítésben szereplő 2652-vel szemben tehát mintegy 5000-re tehetjük.02 Természetesen nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ezek az adatok az iskola „szorgalmi idejére”, az őszi-téli hónapokra is csak fenntartásokkal fogadhatók el. A tavaszi-nyári és a koraőszi időszakban a mezőgazdasági munkák, főképp a legeltetés tömegesen tartották vissza a gyermekeket, a falusi iskolák valósággal elnéptelenedtek.53 Télen viszont a ruha- és lábbelihiány, az iskolák fűthetetlensége, valamint a járhatatlan utak, a távoleső iskolák megközelíthetetlensége jelentették a rendszeres iskolába járás elháríthatatlan akadályait. Ezek a körülmények arra figyelmeztetnek, hogy az „iskolába járók” száma a többet- kevesebbet hiányzó, de a vizsgákon résztvevő tankötelesek számát is magában foglalja; s hogy a fennmaradó 15-20% „iskolába nem járó” valójában teljesen iskola nélkül felnövő „vad gyerek” volt.54 A fiúk és a lányok iskolába járásának arányai némi eltérést mutatnak a lányok hátrányára. A tankötelesek 53, az iskolába járók 53,4%-a volt a fiú.55 A falvak iskoláztatási helyzetét vizsgálva szembetűnő a babócsai és a kaposvári járásnak az átlagosnál kedvezőtlenebb helyzete. Ennek magyarázatát a
