Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Kelemen Elemér: A népoktatás Somogyban, a kiegyezés előtti években
A 27 iskola nélküli község közül 13-ból a viszonylag közeli - 1/4-1/2 óra járásra levő - szomszédos községbe jártak - járhattak - át a tanulók. Ezek nagyrészt már 1863-ban is „beiskolázott településként” szerepeltek, vagy ezekben az években történt meg hivatalos „bekebeleztetésük” az iskolával rendelkező „anyaközségbe.”36 Három községben volt ugyan iskolaépület, de - amint azt Hegyessy főszolgabíró Csertővel kapcsolatban jelentette - „a nép és a tanító közt fennforgó versengés miatt iskola nem tartatott.37 ii községnek azonban sem iskolaépülete, sem tanítója nem volt, a környező - azonos felekezethez tartozó - községek nagyobb távolsága vagy a községek sikertelen egyezkedése miatt a „bekebeleztetés” sem volt megoldható; így tanköteles korú gyermekeik nagyobb része iskola nélkül nőtt fel, a nagy áldozattal járó iskoláztatást csak kevesen vállalták. (Bodrog 14 tanköteleséből csak 1 járt át Hetesre; Csombárdról 32 közül 20.)38 Ide - az iskola nélküli községek közé - sorolható az összeírásben nem szereplő 23 település nagyobb része is.39 A két adatot (27-23), valamint az „iskola tekintetében történő bekebe- leztetésekkel”, ill. az iskolaállítási kötelezettség érvényesítésével kapcsolatos későbbi intézkedéseket, eljárásokat mérlegelve, megállapíthatjuk, hogy az iskola nélküli települések száma nemcsak a Helytartótanács által nyilvántartott harmincat, hanem valószínűleg a negyvenet is meghaladta/'0 A kimutatásokban nem szerepelnek azok a nagyobb uradalmi központok, puszták sem, amelyek — a községektől távol - tovább gyarapították a ténylegesen iskolába nem járó tankötelesek, illetve az iskolával nem rendelkező települések számát. Bár az ismét érvénybe léptetett 1845-ös iskolaszervezet 1. pontja kimondta, hogy „a nép- és elemi iskolák felállítási kötelessége s költségeiknek viselése” nemcsak a községeket, városokat, hanem rajtuk kívül „esetleg a kegy- és földesurakat illeti meg”/*1 a néhány meglévő uradalmi iskola fennartása és működtetése is állandó alkudozások függvénye volt. Üj uradalmi iskola építésére - bár a hatóságok ezt több helyen kezdeményezték — ezekben az években nem került sor. Saját iskola híján megoldatlan volt azoknak a tanköteleseknek a rendszeres iskolába járása, akik a két- vagy többvallású községek felekezeti kisebbségéhez tartoztak. Ezek a csoportok - nagyrészt szegényparasztok, uradalmi cselédek - saját iskolát képtelenek voltak felállítani. Gyermekeik iskoláztatása - akár a más felekezetű helyi iskolában, akár a közeli községek iskoláiban - eleve „hátrányos helyzetből” történt, meglehetősen rendszertelen volt/'2 Ugyanakkor 300-400 lelkes községekben (pl. Nyim, Teleki, Drávatamási, Magyarlukafa, Tótújfalu stb.) működött két felekezeti iskola; a mintegy 1000 lakosú Bábonyban pedig négy (katolikus, evangélikus, református és izraelita magániskola.)43 * * * A statisztikai kimutatásokban szereplő elemi népiskolák legfontosabb adatait, a népoktatás néhány mutatóját a következő táblázatok - közigazgatási egységekéül, felekezetek szerinti megoszlásban - foglalják össze: .' 1 j í * 1 ' I ; í 1 1 í i ‘45
