Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Kelemen Elemér: A népoktatás Somogyban, a kiegyezés előtti években
tában tudomására hozta „Somogy vármegye közönségének”: „A tanügyi statisztikai adatok iránt .........kelt fölterjesztéséből kiderül, hogy a megyében még 30 h elységben tanoda nem létezik, továbbá, hogy a megyebeli minden vallásfelekezetű lakosságból összesen 26028 mindkétnemű tanköteles, vagyis 6-12 éves gyermek találtatik, és hogy ezek közül még 2752 tanköteles gyermek minden oktatást nélkülöz.”...........„A megyének felette rossz lábon álló közbiztonsági v iszonya az oktatás elhanyagolásán alapszik, és csak ennek javítása által alaposan orvosoltatik. Ezen körülmények sejtetni hagyják, miszerint ugyanott a köznép nevelése és oktatása az illető tanítók, s a tanügyre befolyással bíró közegek által nem elég lelkiismeretesen kezeltetik, és valószínűleg a tanodalátogató gyermekeknek a tankötelezettkezi aránya nem éppen olyan kedvező, minőnek azt az elől idézett statisztikai adatok feltüntetik. Nemcsak a rest és nem képes tanítók, hanem azon közegek is feljelentendők, illetőleg feleletre vonandók, kik hívtelen kimutatásokat készítettek vagy készítenek.”28 A népoktatásügy kérdésében kedvező fordulatot jelentett Roboz István lapjának, a „Somogy” című „vegyes tartalmú hetilapnak” a megjelenése 1866. március 6-án. A meglehetősen mostoha körülmények között működő újság, amely „a szépirodalom, művészet, nevelés, ipar, kereskedelem és gazdászat köréből” közölt írásokat - közvéleményt formáló hatásával segítve, gyorsítva Kaposvár várossá fejlődését -, első számaitól kezdve szívesen adott helyet nevelési-oktatási tárgyú híreknek, közleményeknek, dolgozatoknak.29 A liberális szellemű lap köré csakhamar jelentős helyi szerzőgárda gyűlt össze; soraiban néhány nagy műveltségű lelkésszel, széles látókörű, jó tollú tanítóval (Vikár János; Tobak Benő, Elemy Sándor stb.). A Somogybán megjelenő cikkek, a gyakran heves viták a megye haladó közvéleményének kialakulásáról, formálódásáról vallanak. Arról, hogy a népoktatás somogyi munkásai is szót kértek, részt vállaltak a népnevelésről folyó országos politikai és pedagógiai vitákban. A somogyi népiskolák helyzetének feltárása, az okok és a megoldás keresése a somogyi néptanítók javát Eötvös zászlaja alá vitte. Okos és szenvedélyes cikkekben bizonyították a népnevelés felkarolásának felelősségét, az állami oktatás szükségességét, a helyi közöny és tehetetlenség ellenében a népoktatási törvény előharcosai voltak a megyében. A lap nemcsak elfogadta írásaikat, hanem - amint erről a szerkesztőségi üzenetek tanúskodnak - rendszeresen felkérte, bíztatta - nevelte ezeket a „külső munkatársakat”. A Somogynak és a köréje csoportosuló lelkes „tanügybarátok- nak” köszönhető, hogy a modern népnevelési törekvések hangot kaphattak, utat találtak megyénkben. Közös erőfeszítéssel munkálkodtak azon a programon, amelyet Roboz István így fogalmazott meg a lap 1867. december 18-i számában: „Mindenek felett pedig nevelni a népet, hogy az felfogva helyzetét, úgy mint hivatását, megérve az időnek, - erős támasza legyen az alkotmányos szabadságnak. Ezért kiváló figyelmet fordítok, mint eddig is, a nevelés ügyét előmozdító cikkekre; tudva azt, hogy nevelés, míveltség nélkül a társadalomban nincsen rend, alkotás, siker . .. Építsetek bár márványból, ha alapjául nem a nevelést, műveltséget állítottátok, csak ingoványra építettetek - a múlandóságnak.”20 141
