Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Kelemen Elemér: A népoktatás Somogyban, a kiegyezés előtti években
Az 1861 novemberében hivatalba került megyei tisztikarnak az „ügyvitel folytonosságára” és a „lezáratlan kérdések” rendezésére irányuló erőfeszítései” sem tudták azonban leplezni azokat az ellentéteket, amelyek az úrbéri rendezések során, a tagosítások alkalmából újra meg újra felszínre kerültek. „A felizgatott szenvedélyek lecsillapításából és a rendnek és törvényes engedelmességnek helyreállításából”8 hozott intézkedések sem tudtak úrrá lenni a megromlott „köz- bátorsági viszonyokon”. A parasztság és az uradalmi cselédség egyre gyakrabban került összeütközésbe a hatóságokkal, hol a területszámítási viták, hol dohánycsempészés, hol a katonaállítási és adófizetési kötelezettség megtagadása miatt. Az ellenállás útkeresése, a paraszti önkormányzatért vívott harc sajátos formájaként ebben az időszakban indul meg a birtokos parasztság körében a különböző gazdászati körök, olvasóegyletek szerveződése.9 A megye politikai vezetése 1860-1861 mozgalmas hónapjai után ismét kikerült a bizottmányi gyűlés és a megyei választmányok kezéből. A provizórium időszakában a főispáni helytartó által vezetett vármegyei tisztiszék - 1862-től többnyire nyilvános üléseken - intézte a megye ügyeit. 1865-től a vármegyei ön- kormányzat közjogi kérdéseinek tanulmányozására szervezett illegális megyei bizottmány - a következő évtized belpolitikai küzdelmeinek előjátékaként - már az 1867. április 24-én - a „köztörvényhatósági jogok letéteményeseként” - fellépő bizottmányi gyűlés tevékenységét készítette elő. Bár a megyei autonómiát felfüggesztő 1861. november 4-i leirat nem zárta ki az iskolák ügyével foglalkozó „kevés számú tagokra szorított választmány” működését,10 ennek tevékenységéről az 1867-ig terjedő időszakban csak szórványos adataink vannak. Az „iskola ügyében megbízott választmány” főképp a kaposvári gimnázium gazdasági ügyeivel, 6 osztályúvá fejlesztésével, igazgatásának megoldásával foglalkozott.11 A tisztiszék ügyvitelében, jegyzőkönyveiben csupán néhány jelentéktelen adat utal a népoktatás kérdésére.12 A „megyénk mostani képéről” tájékoztató főispáni beszédekben „a kormány - és a király - iránt már megfogalmazott bizalom” megerősítésén kívül gyakran esik szó „a nép alsóbb osztályainak romlottságáról”, az ostromállapotot követelő „közbátorsági” viszonyokról, de csak'egy- szer művelődésügyről: a „Kaposi Gimnáziumnak felépítése” kapcsán, s egyetlen egyszer sem a népoktatásról, a népnevelésről.1’1 Ez a téma a főispánhoz rendszeresen benyújtott bizalmas alispáni tájékoztatásokban sem szerepel.1'1 A népoktatás ügyének „hivatalból történő”, állami gondozását az alispáni hivatal ügyvitelében kísérhetjük figyelemmel. A visszaállított 1845-ös iskolaszervezet a vármegyéket kirekesztette a népoktatás közvetlen felügyeletéből: „Az iskolák főkormányzója a helytartótanács, mely az elemi oktatásra a királyi főigazgatók által ügyel fel. Ezek alatt állnak az esperesek, mint kerületi felügyelők; - minden iskola helyi felügyelője a helybeli lelkész.”15 A közigazgatási hatóságok feladata az iskolaállítási, ill. -fenntartási kötelezettség, valamint a tankötelezettség ellenőrzésére korlátozódott. A helytartótanácsi rendelkezések esetenként ezen túlmenő feladatokat is bíztak a megyei hatóságokra (statisztikai adatok gyűjtése, ellenőrzése; a tanítók munkájának elbírálása); ezek a lépések azonban gyakran az egyházi hatóságok tiltakozását váltották ki. 159
