Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Simonffy Emil: Földművelési rendszer Somogy megye északi részén 1728-ban
A kétnyomású falvakban valamivel nagyobb népsűrűséget találunk, mint a háromnyomásúakban. A helységek 1873-es területéhez viszonyítva 1728-ban a kétnyomású falvakban négyzetkilométerenként átlagban i,ii adózó háztartást írtak össze, a háromnyomásúakban 1,07-t (az egész területen 0,83-t). Az összeírt szántóföld az 1873-as határ területéhez viszonyítva, a háromnyomású falvakban 6,6 százalék, a kétnyomásúakban 5,4 százalék volt. Mindez persze csak megközelítően mutatja az arányokat, és semmiképpen sem lehet abszolút számokban összehasonlítást végezni. Annyit mégis meg lehet állapítani - erre mutat az a tény is, hogy a háromnyomású falvakban nagyobb kiterjedésű a szántóföld, mint a kétnyomásúakban; továbbá, hogy megműveletlen szántóföldekről beszélnek forrásaink -, hogy a XVIII. század harmadik évtizedében Somogy megyében nem a földhiány szabott határt a paraszti földművelésnek. Sajnos állatállományra vonatkozó adatok nem állanak rendelkezésünkre, de nyilvánvalónak látszik, hogy elsősorban a jobbágyok igaereje határozta meg a szántóföldi termelés mértékét, a zsellér mivolt is az igaerő hiánya miatt jelentett földnélküliséget, nem volt mivel a földet megművelnie. Ahol a szükséges munkaerő és igásállat megvolt, ott a falu előrelépett a szántóföldi termelés kiterjesztése irányába, és ez sok esetben nem csak az extenzív irányú területnövelést, hanem az intenzívebb háromnyomású gazdálkodásra való áttérést is jelentette. Az újonnan művelés alá vett szántóföld területe nem a korábbi két calcatura bővítését jelentette, hanem egy harmadik calcaturaként illeszkedett be a falu gazdálkodási rendszerébe, harmadik nyomásként tette lehetővé a háromnyomásos gazdálkodás bevezetését. Valójában tehát az 50 százalékos szántóterület növekedés így a tényleges vetésterület kétszeresére növelését jelentette. Ennek részletesebb vizsgálata azonban már nem e dolgozat feladata.w JEGYZETEK: 1. A teljesség igénye nélkül vö.: Hofer Tamás: Dél-Dunántúl településformáinak történetéhez, Ethnographia, 1955. 125-186.; Wéllmann Imre: Földművelési rendszerek Magyar- országon a XVIII. században, Agrártörténeti Szemle, 1961. 344-370.; uö.: Határhasználat az Alföld északnyugati peremén a XVIII. század első felében, uo. 1967. 346-409.; Molnár Ambrus: Határhasználat a Bihar megyei Sápon a XIX. században, uo. 1968. 514—551.; Balogh István: Határhasználat és gazdálkodás Nyíregyházán a XVIII-XIX. században, Ethnographia, 1970. 221-233.; Orosz, István: Die landwirtschaftliche Produktion in Ungarn 1790-1849, Agrártörténeti Szemle, 1971. Supplementum, 1-24. 2. T. Méret Klára: A földművelési rendszer alakulása Somogy megyében (1720-1848). Agrártörténeti Szemle, 1962. 183-200. 3. Somogy megyei Levéltár, Ö 68. 4. A helységek mai - illetve egyesítés esetén az egyesítés előtti - hivatalos neveit használjuk, az egykorú neveket a melléklet megjegyzéseiben feltüntettük. 5. A terület „A Magyar Korona Országainak helységnévtára, Budapest, 1873.” alapján, a lakosságot „Kováts Zoltán: Somogy megye népessége a XVII-XVIII. század fordulóján. Kaposvár, 1969. 34-40.” alapján számítottam. 6. Somogy megyei Levéltár, Ö 67. 7. Kováts i. m. 54, 36-37. 8. Uo. 34-40. - Csombárd, Edde, Kereki, Őrei, Pamuk, Szabadi, Szöllöskislak, Tikos, Zics. 9. Vö. A Magyar Korona Országainak helységnévtára, Budapest, 1873. 10. T. Mérey i. m. 193. 11. Az 1720. évi országos összeírás szerint például háromnyomású: Jákó, Gige, Kadarkút, Nagybajom. 12. Vö. Somogy megyei Levéltár, Regni, conscr. 1828. megfelelő füzetei járásonként, a helységek betűrendjében.
